Nyitány

Szerző: Miklósi Sándor
Nívódíjas költő

Az álmok 2000-05-07

 

Merre van az a híd, amelyik a boldogsághoz vezet?

Hol van az a föld, ami majd végleg betemet?

Mivé lettek azok az ősrégi nagy álmok?

A pionyirként magasodó hős titánok.

 

Tudom, azok nem múlhattak még el,                  

az idő múlása sem rombolhatta őket széjjel.

Hiszen az igazi álmok örökké élnek,

és az élet végéig sikert remélnek.

 

Élve hal meg az, aki álmait feladja,

ki vágyait a balsors nyögésében megtagadja.

Bármi lesz is, tovább kell hát lépned,

így majd egy napon, célodat eléred.

 

Minden lépéseddel haladj a jó úton előre,

hűségesen a tisztességhez és az igazsághoz,

így szerezhetsz magadnak biztos térképet,

a vágyva-vágyott boldogsághoz.

 

Abban az esetben, ha nem így teszel,

álmaid beteljesülése lesz a végzeted,

és hitvány kapzsiságod csillapíthatatlansága,

örökre elemészti gyarló életed.

 

 

Vágyaim 2000-05-13

 

Háború és béke, lelkemnek nyughatatlan rezdülése.

Örülök a természetbe ágyazott létezésnek,

fáj az ártatlanok szenvedése.

Érzéseimnek viharában korbácsol a rideg valóság,

látom milyen sok az emberi kegyetlenség,

és érzem, hogy egyre kevesebb a jóság.

Igaz mesére vágyom, amiben a jó győzedelmeskedik.

Olyanra, amelyben a sorsüldözött ember

nem sír jajongva és nem éhezik.

Olyan Istenre vágyom, aki igazságot tesz és támogat,

aki megkönnyebbíti a nehéz terheket

és, ha kell, kenyeret osztogat.

Csatamezőre vágyom, hol az álnokság halálos sebet kap,

és annak a felfuvalkodott sok zsíros testnek

nem hajbókol a prédikáló pap.

Lelki gazdagságra vágyom, hogy elosztogathassam.

Magasztos erényekre és tudásra áhítozom,

hogy mindenkinek továbbadhassam.

 

 

Szeretnék festeni 2000-05-14

 

Szeretnék sokszínű festéket és hozzá ecseteket,

hogy kiszínezhessem a szürke emberi életeket.

Mint az ihletett tavasz, melynek ecsetje megállíthatatlan,

magam is úgy akarok festeni, napestig, szakadatlan.

 

 

Ők még várnak… 2000-05-27

 

Játékos holdudvara az éjszakai fénynek,

tántorgó tüzes teste a tovasikló reménynek.

Fényesre kopott vágya az élet szeretetének,

semmibe vesző tekintete az elégedetlenségnek.

 

Örvénylő maszlaga a vágyak felkorbácsolt viharának,

sápadt arcú glóriája a távoli nagyvilágnak.

Ambrózia illatú lehelete a balsors sóhajának,

démoni kacaja a táncoló magány rabságának.

 

Csillagtükrös képe a semmiség mindenének,

utolsó zizzenése a csöndesen aláhulló levélnek.

De a fák felett még kolibrik szállnak,

ők reménykednek, ők még várnak…

 

 

Egyik kívánságom 2001-02-06

 

Az állatok nyelvén szeretnék beszélni,

kutyával-macskával eszmét cserélni.

Társalkodnék szelíddel, ragadozóval,

vízben úszóval, fészekrakóval.

Minden földrész, valamennyi állata,

az én hűséges barátom lenne,

és ez engem, nagyon boldoggá tenne.

Szeretetemmel beleolvadnék az életükbe,

mint kakaópor a tejbegrízbe,

úgy élnénk együtt, ahogyan halak a vízbe.

Ha három kívánságom lehetne,

egyik biztos, hogy ez lenne,

és az összes állat a tenyeremből enne.

Dalolnék a madárral, nyerítenék a lóval,

megértetném magam, állatszóval.

Így élnénk, én és az állatok,

ez az egyik kívánságom, és ez nem titok.

 

 

Ilyen társra vágyom 2001-02-06

 

Családszerető férj lennék, ha lenne családom,

de nem adom olcsón szabadságom.

Többre vágyom egy felszínes

hétköznapiságba vesző kapcsolatnál.

Többre vágyom az üres mozdulatok mögé rejtett szavaknál.

Az én társamban benne kell, hogy legyen,

a világ számlálatlan csodája, és a természet szépsége,

mert csak egy különleges nő lehet, lelkemnek igazhitű felesége.

Csak egy ilyen nővel vállalnék családos életet és gyermekeket,

kivel együtt szolgálnánk egymást és az embereket.

Megosztanánk mindent, két kézzel szórva a boldogságot,

így tennénk jobbá a világot.

Egész életünk a szolgálat jegyében telne,

míg csak az üdvözítő végóra, értünk nem jönne.

Akkor aztán megpihennénk a porban, ahonnan vétettünk,

hátrahagyva szeretetünket, mellyel a világért léteztünk.

 

 

Flört 2001-02-07

 

Forró kis flört volt, tele erotikával,

nappalba nyúló, tüzes éjszakákkal.

Test a testtel találkozott,

minden pillanat sokat adott.

 

A vágy hevült, a kéj nekifeszült,

és a felingerelt ösztön belerészegült.

De e flörtöt legyűrte az élet,

és a vágy lett az ítélet.

 

 

Szeretnék… 2001-06-06

 

Szeretnék madár lenni, szépen szállni fenn az égen,

szeretnék erős és tiszta lenni, mint őseink voltak régen.

Repülnék át a világon, vágyaktól vezérelt ősi erővel,

törődve minden nehéz sóhajú, reményvesztett szenvedővel.

Szeretnék szállni, acélos testű, erős szárnyakkal,

dacolva a képmutató világból jövő, hamis árnyakkal.

Társam lenne a szél, szerelmem a ragyogó nap,

és folyton újjászülető vágyaimat, nem temetné be a holnap.

Több lennék minden egyes gondolattal és nappal,

egyesülve a szerelmesen lángoló, vad sugarakkal.

 

 

Ábránd volt 2001-07-29

 

Rólad álmodtam,

pedig nyitva volt szemem.

Együtt sétáltunk,

de csak levegőt érintett kezem.

Ábránd volt, mely szívemben él,

ahogyan álmodtam, úgy szeressél.

 

 

A legszebb napok 2001-08-17

 

Egyáltalán nem vagyok elégedett magammal,

szeretnék sokkal jobban bánni a szavakkal.

Szeretnék szép sorokból csodákat varázsolni a hófehér lapokra,

hogy általam úgy emlékezhess minden egyes napra,

mint a legeslegszebb napokra.

 

 

Kevés vagyok, de nem nyugodhatok 2001-08-22

 

Szeretnék minden tökély magamban hordani,

de mily kevés vagyok, azt el sem tudom mondani.

Apró porszem, az emberiség történelmében,

tiszavirág életű lény, az emberiség méhében.

Ágról szakad túlélő hitű költő,

kinek élete, épp csak egy emberöltő.

Vagyok, ami vagyok, és talán több nem is lehetek,

de még is többé válok, azzal, hogy neked élhetek.

Még, ha a tökély híján, oly kevés is vagyok,

egyetlen álmot és eszmét, meg nem tagadhatok.

Tanítani, ápolni és nevelni akarom a népem,

s hiszem, hogy a kultúra gátjait széjjeltépem.

 

 

Minden vágyunk 2001-09-17

 

Szenvedély tüzétől hevül az éjjelem,

átölellek vágyaimmal, hogy te is lángolhass velem.

Gondolataiddal érj a testemhez, vágyaiddal csókold meg a szám,

s majd tüzes élvezettel talál rád felhevült éjszakám.

A mámor teste lesz az ágyunk,

és így álmainkban is teljesülhet minden vágyunk.

 

 

Éppen olyanok 2001-11-19

 

Néztem virágok nyílását,

nap hevülését.

Láttam hangyák szorgosságát,

madarak repülését.

 

Tiszták voltak,

őszinték és szabadok.

Éppen olyanok,

amilyen én is lenni akarok.

 

 

A boldogság szigete 2001-11-22

 

Ész és értelem,

nekem talán nem sok jutott,

de a vágy mindig repített,

és a képzelet előttem futott.

 

Álmodtam egy világot,

s benne rád találtam,

álmaimnak futó képei között,

a boldogság szigetén jártam.

 

E szigetre azóta is vissza-visszatérek,

minden dédelgetve ringató pillanatban,

melyen szeretetem melegségét,

megtalálod vágyakozó önmagadban.

 

 

Teljesülnek az álmok 2001-11-29

 

Hideg téli éjjel,

ha rólad álmodom,

szorosan átölel,

sóvárgó karom.

 

Szobámnak ablakán,

bemosolyog a hold,

meseszép álmomhoz,

ezüstfényeket told.

 

És az eljövendő reggel,

ha álmomból ébredek,

olyan leszek, mint a hold,

én is elmegyek.

 

Meg sem állok,

míg rád nem találok,

mert, ha ölelhetlek,

teljesülnek az álmok.

 

 

Álom és valóság 2001-12-03

 

Belovagolt az éj titokzatos fejedelme a világba,

sötét testű paripája letiporta a gyenge fényeket,

lépteinek csendesedő éji neszével,

álomba ringatva a megfáradt embereket.

 

Én magam is gyakran álmodozom,

hogy a pillanatok többé le nem tiporhatnak,

és ébredve, ha rányitom a szemem a világra,

hiszem, hogy álmaim, a valósággal találkozhatnak.

 

 

Álom és valóság 2001-12-05

 

Sötétre cserzett arcával

mosolyog rám az éjjel,

s én benne rólad álmodom,

szép, szerelmes szenvedéllyel.

 

És az ébredő reggel,

ha már a nap mosolyát élvezem,

akkor is csak ugyanazt

a szép álmot keresem.

 

Amikor pedig eljő a pillanat,

hogy valóban veled lehetek,

minden szép szerelmes álmot,

újra átélhetek.

 

 

Tanulni szeretnék 2001-12-05

 

Tanulni szeretnék,

hogy több lehessek,

és amit csak lehet,

mindent megtehessek.

 

Tanulni szeretnék,

hogy példát mutathassak,

és minden egyes napon,

önmagam fölé magasodhassak.

 

 

Add nekem az álmaidat 2002-02-02

 

Add nekem az álmaidat,

és én vigyázni fogok rájuk,

mintha uralkodóim lennének ők,

én pedig hűséges szolgájuk.

 

Add nekem az álmaidat,

és én szeretni fogom őket,

mint kitikkadt termőföld szereti,

a nedveket könnyező felhőket.

 

Add nekem az álmaidat,

és én valóra váltom valamennyit,

mint ki biztosan tudja,

hogy tehet érted ennyit.

 

 

Álomból valóság 2002-02-13

 

Sokáig csak egy képzelt álomvilágban éltem,

míg sóvárgó önmagam utol nem értem.

Egy napon azonban túlszárnyaltam vágyaim,

végleg eltemetve baljós árnyaim.

 

Éji sötétségből, nappali fénybe értem,

és ez több is annál, mint amit reméltem.

Gyógyulásom életre keltette epekedő vágyaim,

s te beteljesítetted legbensőbb álmaim.

 

 

Őrzöm álmaid 2002-04-07

 

Ha a fényből árnyékok szálnak fel,

ölelő karom ringasson el.

Feszülő mellkasom legyen vánkosod,

szemeim parázsa fénylő csillagod.

S míg te az álmok országát járod,

hűen őrzi álmaid, tisztaszívű párod.

 

 

 

Kitartással 2002.10.24

 

Míg a nap ki nem alszik az égen,

és szívem dobbanását viselem testemben,

addig nekem küzdenem kell,

bármi is lesz életemben.

 

Mint a szomjazó szarvas a forráshoz,

úgy rohannak előttem vágyaim,

és én átverekszem magam az életen,

hogy megvalósíthassam az álmaim.

 

 

 

Megöletett álmok 2002.12.03

 

Véres testű csillagok ragyognak,

az utcakő csupa gyűlölet,

gengszterfőnök lett a hold,

ki minden álmot megölet.

 

 

 

Megőrzött álmok 2002.12.06

 

Rózsás tavasz nyílik a kertben,

zöld levelek között vérvörös szirmokkal,

testét még nem tépte vihar,

virága tele van álmokkal.

 

Én csak bolyongok ebben a csodában,

melyet a természetesség éltet,

bár viharvert már a testem,

álmai még őrzik a tavaszias létet.

 

 

 

Csalódott szél 2002.12.06

 

Beszél hozzám a szél,

titkait megosztva velem,

bolyongásom közepette hallgatom,

mit mesél nekem.

 

Könnyei hulló harmatcseppek,

szavai a fájdalom hangjai,

sötét felhő lelkében a múlt,

megcsalt álmokká változtak napjai.

 

 

 

Értetlenül 2003.01.01

 

Vonatdübörgéses vágytekervényen rohan a jövő,

érzelmeink ócskavas telepe felé haladva,

érzem, hogy kiforog lábam alól a föld,

az utas listáról messze lemaradva.

 

Fényképarcú tekintetek pillantásait hordozom magamon,

amint visszalobogó zászlókkal integetnek,

és csak bámulom a jövőbelátó ablakszemeket,

nem értvén rohanó vágyait az embereknek.

 

 

 

Továbbadott álmok 2003.01.19

 

Majd, ha vágyam rokkant oroszlán lesz,

mellkasomból kitépem a reszketeg dobbanásokat,

megrémült üvöltésem hangjait csitítgatva,

hátrahagyom az elzokogott áldomásokat.

 

Megpihenek ifjúságom emlékeivel,

szívembe temetve a világ szeretetét,

úgy gondolván a jövő nemzedékeire,

kik tovább vihetik álmaim üzenetét.

 

 

 

A vágyak hitét őrizve 2003.03.18

 

Isten fiát kerestem,

de csak magamat találtam,

oltalmazót hívott a szám,

de hiába kiabáltam.

 

Tiszta volt a szívem,

de az évek beszennyezték,

bilincsek nélkül akartam élni,

de nem engedték.

 

Kíváncsi voltam a világra,

de nem mehettem,

Le akartam dobni terheim,

de nem tehettem.

 

Jövőformáló terveket szőttem,

de elvették tőlem,

gigászi csatákat vívtam,

de hős nem lett belőlem.

 

Egyszerű ember lettem,

de talán a jobbak közé sorolható,

csak a vágyak hitét őrizhetem,

de talán ez átruházható.

 

 

 

Végzetes vágyak 2003. május 27.

 

Zavaró vágyakkal zaklatta fiatal beosztottjait,

vezetői pozíciókat ígérgetve női bájaikért cserébe,

domborulataikhoz gyakorta hozzásimult,

véletlenszerű színjátékot rejtve mozdulatai célirányos ütemébe.

 

Néha majd megőrült férfiassága vágyaitól,

hiszen azok akaratlanul is rátörtek,

kezelhetetlen fájdalmakkal tűrte az elutasításokat,

italdózisokkal irtva a kudarcképeket, melyek folyton ismétlődtek.

 

Végül aztán felfedezte magában a képességeket,

hogy, hogyan érhet célba alantas ábrándjaival,

akkor éjjel is, éppen egy feszes kebel lágy íveit csókolgatta,

mikor megjelent a férj, és egyetlen lövéssel leszámolt vágyaival.