Nyitány

Szerző: Miklósi Sándor
Nívódíjas költő

A fagyi 2000-05-11

 

Púpozva a tölcsér, sok gombóc fagyi,

vanília, puncs, eper, csoki.

Színes ízek nyálfakasztó keveréke

kúszik az orr rejtekébe.

 

A jeges aromákba beletúr a fürge nyelv,

e csapkodón mohó érzékszerv.

A száj élvez, a torok nyel,

mindegyik így tűnik el.

 

A pépesség hűsítő és élvezetes,

és az egész oly kellemetes.

Jön a tölcsér, harap a fog,

és a gyerek máris újabb adagért nyafog.

 

Mind élvezi, aki nyalja,

aki meg nem, az mind akarja.

 

 

Igyál 2001-01-09

 

Igyál, ha a kedved lefelé húz!

Igyál csak, ha az életed egyre nyúz.

Öleld magadhoz a mámort,

a pillanat úgy is elenyészik.

Fogd erősen a bódulat serlegét,

ha érzed, hogy szíved vérzik.

Legalább addig hidd azt,

hogy így is szép a világ,

ha már nem találod szépnek,

ahogyan nyílik a virág.

 

 

6/1-Ből nyolcan 2001-02-21

 

Tajtékos sörhab vastagodik a poháron,

muskátlis kocsmaszag úszik át a fénysugáron.

Alkoholba mártott jókedvvel vigadunk,

mi nyolcan egy csapat vagyunk.

 

Én bort iszok, a fiúk söröznek,

vigyorognak az arcok, a nyelvek pörögnek.

Eszmét cserélünk, munkáról és a nőkről,

rossz napokról és szép időkről.

 

Anica egy nagy adag ropit hoz,

bőszen nekiesünk, hamar el is fogy.

A lányok rumoznak, András üdítőzik,

diszkréten kortyolgatva, józanul időzik.

 

Zoli a lányai képeit mutogatja,

de az Attilát, csak a Gabi izgatja.

Imi az állatokról mesél,

reméli, egyszer majd belőlük megél.

 

Rémbó panaszkodik, nehéz az anyóssal,

naponta szembesülni ily férfisorssal.

Anikó és Anica vidáman csevegnek,

keveset isznak, és sokat nevetnek.

 

Egymás után kérjük a köröket,

kigyullad a kuka, üvegek zörögnek.

Hirtelen azt veszem észre, mindenki lelépett,

a buszindulás mindent széjjeltépett.

 

Én is sietek, bár egy konyakot még beverek,

ha lekésem, hát majd stoppal megyek.

Mert buli az élet, ha így akarod,

ha az apró örömöket ki nem hagyod.

 

Néha kell a pia, szép nők, jó társaság,

ettől édes az élet, hiszen ez szabadság.

És a túlóra után, mi is szabadok voltunk,

a 6/1-ből nyolcan, nagyon jót ittunk.

 

 

Derűs örökség 2002-07-17

 

Mosolyog a tőkén a szőlő,

majd ki csordul a nedve,

megérlelték már a sugarak,

most szüretre van kedve.

 

Letépeti magát,

hogy kárba ne vesszen,

hogy prés nyomása alatt,

levet eresszen.

 

Aztán, ha kiforrja magát,

zamatos bor lesz belőle,

s, ha lecsorog torkodon,

mosolyát megöröklöd tőle.

 

 

 

Zenei emlékek után 2003.06.16

 

Zeneszerető testtartással kerestem a hangokat,

füleimet izgatottan hegyezve,

a táskarádió csatornáin zongoráztam,

ismerős dallamok hangfoszlányai után igyekezve.

 

Buja melódiákra vágyott hallásom,

régi emlékek romantikáját felidézve,

és a hangszóró dobhártyámba véste a decibeleket,

hangjegymemoárjaim kódolt sorait visszaidézve.

 

 

 

Egy körhintázás emlékei 2003. 06. 27

 

Szétterítette láncait a levegőben a nagy körhinta,

légörvényben úsztatva a székekben ülőket,

aggodalomfoszlányok homályosították az éleslátásokat,

féltő tekintetűekké kozmetikázva a várakozó szülőket.

 

És a víg zeneszónál egyre csak szálltak a gyermekarcok a szélben,

s az apró lelkekben hegyekké nőttek az örömök,

még a napnak is felderült fényesre polírozott arca,

ahogyan elforogták magukat az öt percbe befizetett körök.

 

Az én szívem is fent lüktetett a magaslatokban,

szemeimmel drága szülőm pillantásait keresve,

és amikor szédelegve földet értem az élményvilágból,

ingoványos lépteim röpítettek jó anyámhoz, egész lényemmel repesve.