Hazafias tisztánlátás 2000-11-30
Barátként tisztelt honfitársaim, öntsünk tiszta vizet a pohárba,
nincs helye szájhős politikusoknak szépséges hazánkba.
Ide tettek is kellenek és nem csak hangzatos nagy szavak,
hogy ne csak a pártkasszába áradjanak az anyagi javak.
Honfitársaim, kik szorgalmuk ellenére, még is szűkösen élnek,
már elteltek a nagy szavakkal, inkább megbecsülést remélnek.
Könnyen beszél, kinek ülepét luxusautós testőrség fuvarozza,
de a kis nyugdíjas reszket, mikor a postás a számlát hozza.
Nem baj, hogy a nagyurak jól élnek, a fene sem törődne vele,
ha legalább a népnek annyi jussa lenne, mint a keresetük fele.
De mit kap ma a proli? Bruttósított minimálbért.
Ebből tartsa el a családját, fizesse a számlákat és a lakbért?
Ha nem tudná, hogy igaz, rossz tréfának is hihetné az ember,
csak tudnám, e zsarnoksággal szembeszállni miért nem mer.
Én még is bátran kimerem mondani. Gyáva nép a magyar!
Mert az a néhány politikus, azt tesz vele, amit csak akar.
A háború emlékére 2001-04-21
Holdfényes tekintetű sejtelmes erdő,
barna őzes, szemet rabul ejtő.
Avar szagú, kesernyés leheletű,
nagy kalapos gomba szőnyegű.
Sötét testű odvas fák alatt,
lábak tipornak gyenge fűszálakat.
Titkos átokkal lép háborúba a menetelő ember,
súlyos fegyvert markolva, szólni nem mer.
Orosz partizánok vonulnak éji rejtőzéssel,
harcba szállni, birodalmi ellenséggel.
Rátört a Német a világra,
és a nemzetek vágytak az igazságra.
Bátor Oroszok, hős katonák,
úgy vonulnak akár a rejtőzködő pumák.
Szomjas vesével, fáradt lábbal,
édesanyjuk aggódó sóhajával.
Vérébe roskad a menet, visítanak a fegyverek,
avarba dőlnek a szétlőtt életek.
Felsír a szél, zokognak a növények,
halált köpködnek a villanó torkolatfények.
Forró könnycseppként hull az emberek vére,
nagy áldozat lesz a szabadság bére.
Mint ezen éji csatában is,
mennyi ember életét nyeli el a háború.
És az értelmetlen öldöklésnek,
még az emléke is iszonyú.
Parlamenti szeméttelep 2002-07-10
Kiművelt agyú honfitársaim,
ti híres parlamenti képviselők,
olyanok vagytok, mit a kukázók,
kik a szemétben kincskeresők.
Beletúrtok egymás múltjába,
a jelen hibáiban vájkáltok,
ahelyett, hogy végre összefognátok,
és a népet szolgálnátok.
Budapest ostromára emlékezve 2003.03.20
Benézett az éléskamrába az éhség,
kiette még a morzsákat is a sarkokból,
a bűnök kenyere is elfogyott már,
semmi sem maradt a penészes darabokból.
Az elkáromkodott sajnálkozások is semmivé lettek,
csak a leplezetlen nincstelenség éhsége maradt,
a fronthatosok az utolsó reményeket öldösték,
midőn a háború tovább haladt.
Lármázó bombázók dobálták az égből a nyomort,
és a lüktető erekben megsavanyodott a vérsavó,
végigjárta a várost a halál,
ahogyan learatta babérjait a gestapó.
Veszett kutyák módjára ugattak a gépfegyverek,
a házak hasztalan halommá dőltek,
kegyetlen martalócként tomboltak a tüzek,
és a sűrű füstben gördülő harckocsik embereket öltek.
Roskatag romhalmazzá omlottak a kerületek,
a hidak testét elszerette a Duna árja,
de a szabadság ügyét mégsem adta a nép,
mert annak a világon sehol sincsen párja.
Így élte meg a háborút a büszke Budapest,
magához ölelve az élet-halál harcot,
letarolt reményeit még ma is őrzik a tömegsírok,
és mi tudjuk, hogy egyszer sem vallott kudarcot.
Polgármesterség 2003.05.07
Zsíros mellékjövedelemmel hájasítja jómódúságát a polgármester,
a bizalmas légkör hangnemében osztogatva korrupcióit,
és aki el akarja kerülni a bürokrácia végeláthatatlan útvesztőit,
annak ki kell fizetnie a megvehetőség adóit.
Falkavezér módjára tartja össze a potyalesők csapatát,
mindegyikből kisajtolva a részrehajlóság esedékes díjtételeit,
és sokszor találja meg a jogrendszer kiskapuit,
hogy zabolátlan eszközeivel növelhesse feketepiaci bevételeit.
És hány ilyen helységvezető van ebben a kicsiny országban,
kiről ma még csak sejtjük, hogy zavarosban halászik,
lefülelni őket meg igen nehézkes tevékenység,
mert gyakran a bűnüldözés is velük parolázik.
Szavazás