Indián voltam a Dunán 2000-05-16

 Lágyan siklik a kenu a kéklőn ringatózó Duna vízében,

most igazi indiánnak érzem magam a nyári kalandozás hevében.

Nézegetem a part menti tájat, keresem azt a testvéri füstjelet,

mellyel Winnetou fivérem küld majd nekem titkos rejtjelet.

Nesztelenül evezek, nehogy felzavarjam az alvó aligátorokat

és ekkor meglátom a parton bámészkodó gátőröket.

Ha a sápadt arcúak észrevesznek nekem azon nyomban végem,

úgy lelődöznek, hogy menten a Duna fenekén végzem.

Gyorsan a sűrű nádközzé kormányozok, evezőstől, kenustul,

ha előkapom a nyilam, nincs kegyelem, mind itt pusztul.

Kíváncsian kilesek hát a nád közül, és látom ám őket,

hogy egyre csak nézegetik azokat a fránya vízállásmérőket.

Na, ha most közéjük vágom kiélezett tomahawkomat,

mindkettő az életével fizeti ki megzavarásomat.

Alig telik idő, felülnek a bádog lóra és pöfögve odábbállnak,

sietek tovább én is, mert rézbőrű testvéreim már nagyon várnak.

Indián kalandomnak az szegte meg tekervényes folyását,

hogy megláttam, vad iramban lógni az eső túlméretezett lábát.

Na, rögtön beleigyekeztem az evezésbe, akár egy motolla,

mert a fantázia országi indiánnak, sajnos nem vízálló a tolla.

 

 

Vámpírok 2001-01-03

 

Vámpírok rohannak a sötétséges éjszakában,

égve szikrázó szemekkel, talpig fekete csuhában.

Vérszag és halálsikoly a legszebb ómenűk,

hiszen a sátán az egyedüli Istenük.

Lesnek rád bokor tövében, lepusztult kapualjban,

zihálva rontanak utánad elhagyatott sikátorban.

Menekülnél, de te is jól tudod, hogy nem lehet,

marják eleven húsodat, ontják pirosló véredet.

Eddig azt hitted, hogy ez csak torz fantázia,

de gigádnak hörgő tépése valódi trilógia.

Életed alkonyát borítja rád egy tűhegyes álkapocs,

fájdalmadnak feltörő könnyein nevet, a sok véres fog.

Ennyi volt csak, csapodár módon leélt életed,

a sátáni vámpírság elemésztő csókja lett a végzeted.      

 

 

Meseországról 2001-01-22

 

Triászok földje, meseország birodalma,

csodálatos álomvilágnak, különös tartalma.

Éles elméjű szegény legények, buta királyok,

lóvá tett nagyurak, szépséges tündérlányok.

Feneketlen kíváncsiságomtól űzve,

folyton-folyvást köztetek járok,

mert tudom, hogy országotokban, valósak az álmok.

Az emberek azt igyekszik hinni, hogy ti nem is léteztek,

rajtam kívül, talán csak a gyerekek hisznek nektek.

Úgy gondolják nem nekik való meseország,

hiszen ők már régen felnőttek.

Így aztán az ő csodáiknak, egy életre lőttek.

Nem mernek, vagy talán szégyellnek gyereknek látszani.

De miért e butaság? Hisz oly jó veletek játszani.

Pedig, ha tudnák, hogy csak az lehet igazi felnőtt,

aki mer lélekben gyerek maradni,

aki képes, minden mesés csodát, tárt karokkal fogadni.

 

 

Ufók 2001- 04-28

 

Ismeretlen csillag ragyog fenn az égen,

siklik rajta a fény, mint korcsolya a jégen.

A tejúton nem ugyanaz azóta már semmi,

ufókat cipel az új test, és nem hiszi azt senki.

 

Végtelenbe nyúlik a csillagközi invázió,

otthont épít az égben, a sok szorgos ufó.

Aztán majd a földre is eljönnek, alkalom adtával,

ismerkedni a lenti világ, sokszínű viszonylatával.

 

 

 

Ördögöket hozott a tavasz 2003.03.21

 

Kibújtak az éjszakai földből az ördögök,

kik a pokol ijesztő nőinek hárommellű emlőin nevelkedtek,

fejüket megkótyagosította a tavaszi levegő zamata,

de ők máris a bűnlajstromok megszerzésében jeleskedtek.

 

Az egyik kilopta egy alvó ember torkából a hangszalagokat,

és így őt ezzel örök némaságra kárhoztatta,

a másik úgy belemart egy kutyába, hogy az nyomban megveszett,

aztán az állattal a gazdáját is megharaptatta.

 

Volt amelyik egy nagyanyót lökött a kandalló tüzébe,

szegény mamiból csak megszenesedett csontok maradtak,

egy kíváncsi fiúnak meg úgy kiszúrták a szemét,

hogy a kezébe nyomban fehér botot is adtak.

 

Mindezt alkalmazotti rendszerben munkálkodva tették,

a hasznot húzó sátán szolgálatában állva,

kóstolgatva a földöntúli gonoszság ízeit,

mely rokonlelkű szándékaik örömére lett kitalálva.

 

 

 

Kobold csapat 2003-05-27

 

Kobold csapattal álmodtam az éjjel,

beleismerkedve meseországok képeibe,

az alvó pillanatok komolyságában,

hősies küzdelemmel vettem részt csatáikban,

melyeket a gonosz lényekkel szemben vívtak,

különös életük leírhatatlan valóságában.

 

Ismeretlen bölcsességeket tanultam,

ezen idegenségek országait bejárva,

ahová álmodásaim tudatlanságai vetettek,

igyekeztem a legjobb szándékkal tenni dolgaim,

ügyesen megformálva a hős lovagot,

kit az apró népek, oly nagyon szerettek.

 

Aztán rám törtek a hajnali neszek,

eltépve az álmok színes fonalát,

melyekre az elmém tudattalanul is vigyázott,

szemeim belenyíltak a valóságba,

tudatom még a két világ határán kóválygott,

de a Kobold csapat, máris nagyon hiányzott.