Nyitány

Szerző: Miklósi Sándor
Nívódíjas költő

Milyen lehet 2000-04-30

 

Milyen lehet anyának lenni,

testből testet világra nevelni?

Milyen lehet szülni, jajongó vajúdással,

közös pillanatokért fizetni, szülési fájással?

 

Milyen lehet anyatejjel táplálni életet,

testhez tapadó, piciny gyermeket?

Milyen lehet abortuszt megélni,

élő testet, élettelenné metélni?

 

Milyen lehet spontánul elvetélni,

várva várt élet tragédiájával megbékélni?

Milyen lehet hónapos gondja a nőiségnek,

folyton ismétlődő terhe a nemiségnek?

 

 

Hová lettek az őszinte emberek? 2001-11-16

 

Ki mondja meg nekem,

hogy hová lettek az őszinte emberek?

Akik ma is oly igazak lennének,

akár a csillogó szemű gyermekek.

 

Kiknek, ha a szemükbe néztél,

tiszta szívükbe láttál,

ajkukon hazug szót,

keresve sem találtál.

 

Mindenhol utánuk kutatok,

de mára már alig maradtak.

mert kik azok voltak is,

pénzért mindent megtagadtak.

 

 

Ki vagyok én? 2001-11-23

 

Ki vagyok én,

hogy hinni merem, megérdemellek?

Ki vagyok én,

hogy téged szeretni merlek?

 

Ki vagyok én,

hogy minden pillanatban akarlak?

Ki vagyok én,

hogy a szívedet akarom magamnak?

 

Ki vagyok én,

talán nem is tudom?

De azt igen,

hogy tiéd minden gondolatom.

 

Ki vagyok én,

Kérlek, mond meg nekem?

De csak akkor:

ha úgy ismersz, kedvesem.

 

 

 

Ki adna inni… 2003.03.02

 

Ki adna inni az élet vizéből,

ha hitem remények után szomjazna,

és a szobába hulló csillagfények koszorújában,

testem égő lángnyelvekben hamvadna.

 

Ki adna inni az élet vizéből,

ha álmaim kútfője elszáradna,

és gondolataimból kipattanna az Isteni szikra,

amitől szívem üteme darabokra dobbanna.

 

Ki adna inni az élet vizéből,

ha villanykörte fényesítő ötleteim tüzet fognának,

és kigyúlt agyamban lángra kapna az impulzus,

hogy még a koponyacsontjaim is beleropognának.

 

Ki adna inni az élet vizéből,

ha lelkiismeretemet bűntudat égetné,

és emlékeim széttörött foncsorú üvegtükrében,

tükörképem a kárörvendőség pecsenyéjét sütögetné.