Nyitány

Szerző: Miklósi Sándor
Nívódíjas költő

Moziban 2000-04-30

 

Az álomgyár kockái peregnek a filmszínházban,

én is ott ülök veled, ünnepi ruhámban.

Te a filmet nézed, én meg téged,

szeretnélek érinteni, jobban érezni közelséged.

 

Beszívni bőrödnek selymes illatát,

ajkamon érezni csókod zamatát.

Szeretném, ha én lehetnék a végzeted,

ha mozihős módjára menthetném életed.

 

Popcornt rágcsálsz a cselekménybe merülve,

én meg csak sóvárgok, melletted ülve.

Hogy mi járhat fejemben, talán nem is sejtheted,

hogy lényeddel szívem, mennyire rabul ejted!

 

 

Diákszerelem 2000-05-01

 

Rád találtam az általános időben,

a falusi iskola kopottas termében.

Huszonéves lány voltál, s nekem tanárom,

hajadnak szőkeségét még ma is imádom.

 

Alig múltam tíz, de máris szerettelek,

még az álmaimban is téged kerestelek.

Hányszor ejtett rabul testednek varázsa,

hangod csengése, arcodnak vonása!

 

Rajongtam érted, gyermekmód, álmodozva,

karodnak ölelése után vágyakozva.

Utáltam a hétvégét, a tanítási szünetet,

utáltam a nélküled múló perceket.

 

Aztán az évzáró után, végleg elmentél

s, hiszem, hogy azért, mert te is szerettél.

 

 

A szádról 2000-05-04

   

Szeretem ajkad természetes vonalát,

hangod lágy szólamát.

Szeretem mosolyod simogatását,

nevetésed bájos ragyogását.

 

Szeretem fogaid fehérségét,

táncos nyelved fürgeségét.

De legjobban azt szeretem,

mikor csókodat élvezem.

 

 

Gyógyszer 2000-05-05

 

Gyógyszer kéne a szívnek bajára,

szerelmi bánatnak orvoslására.

Valami hatékony szer, mágikus pirula,

melyet az ember nyelne, s tőle vidulna.

 

Melyet az ember nyeletne, és viszonzásra lelne,

szívének szólamára, szerelmes szív felelne.

Kapszulába zárt, hódító vegyülete Ámor nyilának,

DNS-láncolata a szerelem titkának. 

 

 

 

A megcsalt magányoshoz 2000-05-06

  

Görcsösen szorító ujjaiddal, a párna csücskét morzsolod.

Elhagyatott magányodnak könnyes perceit fájlalod.

Odakint tavaszát öltözi a természet rügyezése.

De neked fáj ez is, mint jajduló szívednek törése.

 

Szerettél önfeledten és hittél vakon.

De sárba tiporva aláztak, egy megcsalt hajnalon.

Elveszítettél mindent, mi értékes volt számodra.

És nem vigyázott többé isten az álmodra.

 

Szeretted volna az égbe kiáltani fájdalmadnak panaszát.

De még sem hallattad kínodnak jaját.

Csak könnyes szemmel meghalt benned a világ.

Azóta nem érint meg a tavaszi szél, és nem nyílik neked a virág.

 

 

Add nekem 2000-05-07

 

Add nekem az éjszakát,

hogy veled álmodhassak.

Add nekem a nappalt,

hogy szerelmedre vigyázhassak.

 

Add nekem a pillanatokat,

hogy felejthetetlenné tehessem.

Add nekem, amire vágysz,

hogy teljesíthessem.

 

 

Hiába szerettél 2000-05-08

 

Sír a bánat a hegedű vonóján, messzire viszi a szél.

Siratja a nóta, hogy hiába szerettél.

Hajnal nesze zörget már az utcákon,

de a hegedűszó még mindig átbőgi magát az élénkülő tájon.

Hiába a hegedűszó, hiába a bor,

uralkodik lelkeden a bánatos kór.

Összetörnéd a hegedűt, a vonót is eldobnád,

de semmi másod nincsen, mivel bánatod elsírhatnád. 

Könnyed régen elapadt, lelked belülről sajog,

a keserűség savja marja szíved, hogy a csontod is beleropog.

Vágyol a földbe vissza, ahonnan vétettél,

mert fáj, hogy hiába szerettél.

 

Azt csicsergi a fecske 2000-05-08

 

Villásfarkú fecske száll az égen,

nem láttalak már nagyon régen.

Messzire száll, távoli fészkére,

gondolsz e még karomnak ölelésére.

Azt csicsergi végleg elmentél,

talán igaz sem volt, hogy szerettél.

 

 

Elmentél 2000-05-12

 

Egy könnycsepp az arcomon,

egy nehéz sóhaj a lelkemen,

csak ennyi maradt nekem.

 

A rúzsos poháron újlenyomat,

tányéron meghagyott falat,

lelkemben jégsivatag.

 

Állok az ablaknál és várlak,

kereslek az utca forgatagában,

de sehol sem talállak.

 

Úgy állok ott, mintha

még visszajönnél,

mintha még szeretnél.

 

 

Szerelmes levél 2000-05-12

 

Forró szél söpör végig a nyár hevében,

üzentél ma nekem szerelmes levélben.

Azt üzented, hogy szeretsz és hiányzom,

olvasom újra, és újra, dédelgetem, vigyázom.

Magamhoz ölelem a sorokat, simogatom a betűket,

csókolgatom a papirost, hiszen te küldted.

 

 

Szerelmi kín 2000-10-28

 

Földi atmoszférába rejtett túlvilági érzés,

a lelkemet elárasztó belső vérzés.

Iszonyatos erővel bitorol a vágy,

nem hagy nyugodni a megvetett ágy.

 

Kozmikus ütközet a remény és a lét,

boldog élet, vagy kínhalál a tét.

Túlélő leszek vagy áldozat,

ebben a szerelemben nincs egyéb változat.

 

 

A csillagok 2000-11-01

 

Kavarogtak az érzelmek bennem, szemem megtelt könnyel,

midőn a csillagokat néztem, természeti szerelemmel.

Az éjszakai égbolton, sok kis otthon tüze fénylett,

és e nagy szerelemben, mind enyém lett.

 

 

Örökké 2000-11-03

 

Maradj a karomban, most és mindörökre,

közös vágyaink gyönyörére törve.

Időzzünk együtt, egymást körülfonva,

szerelmünk nászában, kéjben jajongva.

Féltve minden pillanatot, hogy véget ne érjen,

hogy tiszta szép szerelmünk, örökké éljen.

 

 

 

Várlak! 2000-11-03

 

Tekintetem a messzeségbe mered,

oda, ahol ezernyi apró világosság fénye ered.

A tiszta éjszakában csillagok ragyognak az égen,

rád emlékezem a messzeségben.

Örökre elmentél, talán soha többé nem látlak,

de még mindig rád gondolok, téged várlak.

 

 

Töredék 2001-01-01

 

Elmegyek-elmegyek, távoli világba,

kicsiny hazámnak, eldugott zugába.

Ott gyógyulok, szerelemnek sebétől,

ott keresem kortyát, életnek vizéből.

Ha meggyógyulok, talán visszatérek.

de nem hiszek többé, szemeid tüzének

 

 

Ha én rád gondolok 2001-01-01

 

Ha én rád gondolok,

megszűnik az idő múlása.

Nem létezik más,

csak szemednek ragyogása.

 

Ha én rád gondolok,

eltűnik a világ terhe.

Nem marad más,

csak szívemnek szerelme.

 

Ha én rád gondolok,

a haláltól sem félek,

mert minden légvételemmel,

csak neked élek.

 

Ha én rád gondolok,

irigyelnek az Istenek,

mert nem szerethetik így őket,

a hívő emberek.

 

Ha én rád gondolok,

lelkem odabújik lelkedhez.

Odabújik hozzád,

egyetlen, igaz szerelmemhez.

 

 

Enyém a világ 2001-01-09

 

Mikor te születtél, csillag hullt a földre,

annak ragyogása fénylik gyönyörű szemedben.

Mikor te születtél, hófehér galamb szállt a táj felett

s ártatlan kedvessége érlelte lelkedet.

 

Mikor te születtél, az Istennők alattvalókká lettek,

mert szépségeddel, még ők sem vetekedhettek.

Mikor te születtél, a világ egy csodát kapott.

És enyém lett a világ, mert a sors nekem adott.

 

 

Egy csalárd nőhöz 2001-01-04

 

Hazugság volt ma már tudom,

csókod íze ajkamon.

Hazugság volt minden szavad.

Hazugság volt tested is,

ahogyan odaadtad magad.

Oly jól játszottad szereped,

hogy még te is elhitted,

mikor szürke jelenem,

az éden kertjébe vitted.

Tudom jól, ma már bánod,

hogy igazán nem szerettél,

mert saját fondorlatod

kitervelt csapdájába estél.

Úgy löktél el magadtól,

mint megfáradt utazó a terhet,

eltaszítva magadtól

az igazán nagy szerelmet.

Ma már hiába búsulsz,

jajongsz és vezekelsz,

te kígyó fattya, csalárd nő,

többé nem érdekelsz.

Nem érzek irántad egyebet

közönséges sajnálatnál,

bánhatod ezerszer is,

hogy szívemmel játszottál.

 

 

A kedves után 2000-01-09

 

Lobog a tűz a kandallóban,

sír a nedves fahasáb, élte kihalóban.

Az öregúrnak is bánat üli a lelkét,

nem rég tette sírba élete szerelmét.

Az elárvult házban

csak a kandalló fénye világlik,

távol jár a kedves,

ki most úgy hiányzik.

Nincs értelme dobbannia már e földön

annak az öreg szívnek,

minden dobbanásával búcsút int életének.

Megy ő hamarosan a szerelme után,

talán éppen ma,

ezen a magányos éjszakán.

Hirtelen zörren a redőny,

a sírás félénken elhallgat,

nagyot nyújtózik a láng teste,

lesve a megzavart nyugalmat.

Az öregúr elszundikált,

a zajt szinte észre sem veszi.

Ki tudja, álmodik e,

vagy valóban van ott valami,

ami most végre

a kedveséhez viszi?

 

 

Szívet akarok 2001-01-30

 

Mint láthatatlan szellem, ott élsz a lelkemben,

és én elenyésztem ebben az alig beteljesült szerelemben.

Nem tudom miért tetted ezt velem,

de életemből valami nagyon nagy dolgot veszítettem.

 

Úgy mentél el, mint a gyönyört adó, rohanó éjjel,

szívrabló kéj vágyával, könyörtelen szenvedéllyel.

Elvitted a szívem, és azóta egyre csak keresem,

de bárhol is kutatom, sehol sem lelem.

 

Csak azt tudnám, hogyan lehet szív nélkül élni,

hogyan lehet még egyáltalán, hinni és remélni.

Már nem utánad vágyom, csak a szívemet akarom,

talán akad majd valaki, akitől visszakapom.

 

Ma már nincs szívem, csak az életem,

s nem tudom, életem, így meddig élhetem.

Szívet akarok, hogy én is élhessek,

szívet akarok, hogy én is szerethessek.

 

 

Meggyilkolt szerelem 2001-02-03

 

Pesti romantika, a dübörgő gépeken közlekedő nagyvárosban.

Ott, ahol nincstelen emberek fekszenek az út menti porban.

Rád vártam a téren, kezemben egy szál virággal,

nem törődtem akkor a rohanó világgal.

Te voltál a nappalom, s te voltál az éjjelem,

de hiába szerettelek, és én mégsem szégyellem.

Mert én a szívemet adtam, míg te csak a tested,

s tudom bánod már azóta ezerszer is, hogy ezt tetted.

A rohanó idővel a meggyilkolt szerelem is elfutott,

és hidd el, sajnálom, hogy neked csak a bánat jutott.

Hiába adnád ma már önzetlenül a szíved,

én nem ismételgetem többé sóvárogva a neved.

Nem bosszú ez, csak kiégett érzelem,

mert meggyilkolt lett a szerelem.

 

 

Hullócsillag 2001-02-06

 

A semmiből tűntél elő,

egyszer csak ott álltál előttem,

s én rögtön tudtam,

te vagy az, akit kerestem.

Szerelem lett egyből,

ahogyan az a csillagokban meg volt írva.

Csak, hogy az egy hullócsillag volt,

és ma már nem tündököl ragyogva.

Elveszítettem a csillagom,

semmivé lett az életem,

talán örök szürkeség

a végzetem. 

 

 

Neked adom 2001-02-07

 

Neked adom a lelkem,

hogy mindig veled legyek.

Neked adom a lábam,

mellyel hozzád megyek.

 

Neked adom a karom,

hogy mindig átöleljen.

Neked adom a szemem,

hogy szépségednek éljen.

 

Neked adom a testem,

hogy előtted meghajoljon.

Neked adom a hangom,

hogy hozzád szóljon.

 

Neked adom a szám,

hogy mindig csókoljon.

Neked adom a szívem,

hogy érted dobogjon.

 

Neked adom mindenem,

hogy a tiéd legyen.

Neked adom az életem,

hogy tőled el ne vegyen.

 

 

Kifosztva 2001-03-14

 

Közelebb éreztelek szívemhez, mint a saját karomat,

még sem értetted meg lelkemből eredő dalomat.

Úgy játszottál a szívemen, mint egy zenész a gitáron,

s én csak neked áldoztam az érzelmi oltáron.

 

Forró nyár volt, tele vágyakkal és romantikával,

hevítő nappalok vonultak, éjszakáink ölelő titkával.

És az utolsó éjszakát, felváltotta a hűtlen nappal,

legalább a szívemet ne vitted volna magaddal.

 

 

Több lettem 2001-03-17

 

Reményt és vigaszt találtam ragyogó szemedben,

és a végén mindent elveszítettem.

Mint egy gonosz mostoha,

ki szenvedésbe löki nevelt gyermekét,

úgy lökted el magadtól, szívem szerelmét.

Egy időre elveszítettem mindent, amiben addig hittem,

de sebeimet begyógyította az idő, és újra a régi lettem.

Nem értettem mi értelme jónak és tisztességesnek lenni,

ha a sors szeszélye, egy pillanat alatt képes mindent elvenni.

A mindenem voltál, és semmivé lettél,

többnek lenni önmagamnál, még is te segítettél.

Az is segítség volt, hogy cserbenhagytál,

mert ezzel átlépni a saját nyomoromon, megtanítottál.

Több lettem a tőled kapott hatalmas szenvedés által.

Talán még annál is több,

mint ami lehettem volna, a szerelmed által.

 

 

Lábaid elé raknám le… 2001-03-31

 

Lábaid elé raknám le a kerek világot,

csokorba szedve benne, minden illatos virágot.

Lábaid elé raknám le, érted dobogó szívemet,

hogy a világon neked adhassam, mindenemet.

 

 

Úgy őrizz meg lelkedben… 2001-03-31

 

Őrizz meg lelkedben, mint szerelmünk zálogát,

mint az együtt töltött, legszebb éjszakát.

Őrizz meg lelkedben, ha én már sötét sírgödörben alszom,

ha rólad álmodozva, föld mélyében nyugszom.

Úgy őrizz meg lelkedben, 

mint aki csak akkor volt boldog, ha érted élhetett,

mert aki ezt kéri tőled, az még magánál is jobban szeretett.

 

 

Halott lennék 2001-03-31

 

Elveszett vagyok, ölelő karod nélkül.

Elveszett vagyok, tested melege nélkül.

Elveszett vagyok, szemed ragyogása nélkül.

Elveszett vagyok, csókod íze nélkül.

Elveszett vagyok, bőröd illata nélkül.

Elveszett vagyok, hangod becézése nélkül.

Elveszett vagyok, hajad bársonya nélkül.

Elveszett vagyok, jelenléted nélkül.

Halott lennék, szerelmed nélkül.

 

 

Téged szeretlek 2001-04-01

 

Tárd ki a szíved és nézd a napot,

hidd, hogy elnyered a szebb holnapot.

Ha sújtanak a gondok és bánt az élet,

ne hidd azt, hogy ez ítélet.

 

Bármi is történik, mindig jobbat remélj,

töröld le a könnyeidet, és kérlek ne félj.

Hiszen akármi lesz is, mindig melletted leszek,

mert téged szeretlek, és csak benned hiszek.

 

 

Szeretlek kedvesem 2001-04-01

 

Szeretlek kedvesem,

úgy, mint ahogyan eddig még senkit,

nem tudok mást mondani, csak ennyit.

Arra mit irántad érzek, nincsen szó,

csak azt tudom,

hogy téged szeretni mennyire jó.

Szeretlek kedvesem,

jobban annál, mint azt valaha is remélhettem,

s nem tudom nélküled eddig, hogyan élhettem.

Szeretlek kedvesem,

és ez szavakkal nem kifejezhető,

ha nem szeretsz,

öleljen helyetted a bús temető.

Ott fogok feküdni, lent a néma, sötét sírban,

mert szívem megszakad a kínban.

Szeretlek kedvesem,

akkor is, ha te nem szeretsz,

akkor is, ha az enyém nem lehetsz.

Szeretnék élni,                                                 

de a szerelmed nélkül soha,                                      

akkor inkább nyeljen el a temető pora.

 

 

Reménytelenül 2001-04-01

 

Eddig még rám sem néztél, ha szóltam is kinevettél,

pedig nekem folyton csak te léteztél.                          

Mért van az, hogy mindig más fogja a kezed,

egyszer mért nem ejthetem rabul én is a szíved?

Ha csak egyszer is a lelkembe látnál,

soha többé mást nem kívánnál.

 

 

Ki téged szeret 2001-04-03

 

Ki téged szeret, mindig gondol rád,

félti nappalod, őrzi éjszakád.

Ki téged szeret, folyton rólad álmodik,

bármerre is jár, utánad vágyódik.

Ki téged szeret, annak szívében csak te létezel,

mert nélküled, nem tudna mit kezdeni életével.

 

 

Tiszta szívből szeress!!! 2001-04-03

 

Feküdj le egy nővel,

kelj fel a nappal,

mással törődj,

ne magaddal.

Feküdj le szerelemmel,

kelj fel hűséggel,

tiszta szívből szeress,

egyszerűséggel.

 

 

Feledném a szerelmedet 2001-04-04

 

Egy kép a falon, pár levelezőlap, néhány levél,

ennyi maradt abból, mennyire szerettél.

Legszívesebben letépném a képet,

szemétbe vágnám a leveleket,

de képtelen vagyok feledni szerelmedet.

Téged kereslek az ölelő napfényben,

karcsú fűszálban, nyíló virágban,

mert nélküled kitaszított vagyok,

ebben a mostoha világban.

De hiába is kereslek,

hiszen engem hátba döftek a közös álmok,

te is itt hagytál, úgy, mint mások.

Bárcsak visszajönnél és magaddal vinnéd

minden emlékedet,

hogy feledni tudjam szerelmedet.

 

 

Halott szerelmes 2001-04-07

 

Halott szerelmes pihen,

a kőből faragott síremlék tövében,

cserbenhagyták az álmai, elhagyta a nő,

akit a legjobban szeretett életében.

Beletörött szíve a bánatba,

tudta, hogy most utoljára ül fel motorjára,

az éj sötétje, mint a halál árnyéka,

úgy kísért utolsó útjára.

Ütemes zokogással sírtak a hengerek,

bőgött a tűzforró kipufogó,

hamarosan üldözőbe vette egy kék villogó.

Nem akart hallani, talán nem is hallott.

Nem akart látni, talán nem is látott.

Teste még élő volt, de lelke már halottá válott.

Megeredt az eső, elázott nyári ruhája,

átölelte a hideg, mint nemrég még imádott Mátkája.

Egy éles kanyar után, kőfalhoz érkezett,

de ő csak ment tovább,

nem fékezett.

 

 

Virág nyílott lelkemen 2001-04-16

 

Én tiszta ifjú voltam, bűntelen,

virág nyílott lelkemen.

Olyannak tartogattam, aki a szívembe lát,

ki megérti tiszta illatát.

Jött egy lány és felfedezte,

testem-lelkem őt kereste.

Letépte a virágot, nézegette, szagolgatta,

majd egyetlen mozdulattal porba hajította.

Elszáradt a virágom, odalett a lelkem,

elhagyott az álmom, elhagyott szerelmem.

 

 

Szerelmes strófa 2001-04-18

 

Ingem, gatyám lerángatom,

a babámat csókolgatom.

Karomban tartom, nem eresztem,

jaj, de jó, hogy megszereztem.

Pehelypaplan, puha párna,

mintha épp csak minket várna.

Ahány csillag fenn az égen,

annyi csókot adjál szépen.

Ha nem adsz, megszerzem erővel,

így is lehet csalfa nővel.

 

 

Hiába kerestelek 2001-04-19

 

Messze jártam, távoli vidéken,

ott ahol szomjazó gulyák legelnek a tarka réten.

Emberek kaszáltak aranyló kalászokat,

hűs Duna víz ringatott, álmodozó szemű halászokat.

 

Magammal vittem vándortarisznyámat,

édesanyám sütötte, tepertős pogácsámat.

Mentem nappalokon és éjszakákon át,

magam mögött hagyva falvakat és városok zaját.

 

Csendes fű zizegett lépteim nyomán,

lány szellő lovagolt, hosszú út porán.

Egyik esztendő a másik után fordult,

szívemből a bánat, majd kicsordult.

 

Emlékeim toltak előre, nehéz utakon át,

de hiába bolyongtam, sehol sem találtam szemed sugarát.

Hosszú évek múltával, visszatértem ide, ahol születtem,

itt nyeli majd el a szülőföld a testem.

 

Szerettelek, és még most is szeretlek,

de már tudom, annyi éven át, hiába kerestelek.

Talán soha nem talállak meg, és ez rosszabb, mint a halál,

bevonulok katonának, talán egy golyó majd szíven talál.

 

 

Télen a kedveshez 2001-04-22

 

Hóba fagyott értelemmel tűrtem a hideget,

ajkamon nedves jégkristály zizegett.

Ragyogtak a hópelyhek, mint szűz lányok mosolya,

fejem felett az ég, meszelt lelkű, áttetsző sóhaja.

Hozzád mentem, át a havasokon,

fehér paplanos hegyi utakon.

Csöndes néma tájon, madártalan erdőn,

ünnepekre készülő, december serkentőn.

Vallomást tevő lépteket hagyott hátra a lábam,

mindenki láthatta, erre jártam.

Romantikát csorgatott testembe a szándék,

hogy ma én leszek neked az ajándék.

Karod ölelte meglepetésem örömét,

tested táplálta testem melegét,

szíved dobbantotta szívem ütemét.

 

 

Ma éjjel 2001-06-14

 

Nézem az eget,

hogyan ragyognak a fényes csillagok,

Sétálgatok az égi mennyezet alatt,

gondolatban hozzád ballagok.

Ágyadban fekve, távol alszol tőlem,

arcodhoz simul a puha párna,

de a semmit ölelő karod,                                           

mintha engem ölelne, mintha engem várna.

Rád gondolok, és érzem tested melegét,

a bőröd illatát,

midőn én magányosan kóstolgatom,

a nyári éj csillagfényű zamatát.

Futnak a percek, haladnak az órák,

nap napot követ,

fürkészem a csillagok titkát,

vajon még mi minden jöhet.

De bármi is jön,

hozzád mindig hű maradok,

Még akkor is,

ha ezért kitagadnak a csillagok.

 

 

Tüzes álom 2001-06-21

 

Ébren tart egy álom,

de a kezem a semmit markolja,

lángoló lelkem égő tüzében,

ajkam-ajkadat csókolja.

Szabadulnék a tűztől,

eloltanám az emésztő lángot,

de nem tehetem,

mert ez a hevítő érzés,

a nagy szerelem.

Veled álmodom nappal,

rólad álmodom éjjel,

égetően elvadult,

tüzes szenvedéllyel.

Emésztenek a lángok,

és én csak szenvedek,

veled boldog,

miért nem lehetek.

Számban érzem csókod ízét,

vállamon

selymes karodnak ölelését,

testemben

lángoló szívemnek törését.

 

 

Mint a mesében 2001-06-29

 

Úgy találkoztunk, mint a mesében,

szegény legény és királylány, az élet sűrűjében.

Szemedbe nézetem és rabja lettem,

szívedbe láttam, és bele szerettem.

Úgy éreztem az enyém vagy, az enyém lehetsz,

de vissza akart kapni a király, és tudtam,

hogy ellene semmit sem tehetsz.

Elveszítettelek, pedig csak egy hajszálon múlt,

ki tudja meddig fog fájni még, hogy így alakult.

 

 

Üzenek neked 2001-07-21

 

Irigykedve nézem, hogyan rohannak a felhők az égen,

nekem is meg kellett volna tanulni így szállni, már régen.

Repülnék hozzád, mint egy kismadár,

hiszen tudom, hogy szerelmes ölelésed vár.

De én nem szállhatok, mert alkalmatlan a testem,

ezért üzenetemet, a felhőkre festem.

Így üzenem meg neked, mennyire szeretlek,

s, hogy a felhőket bámulva is téged kereslek.

Kereslek, mint napsugár a felhők közötti réseket, 

a múló idő, szívembe döfi a magányosan töltött perceket.

A felhők tovaszállnak üzenetemmel,

s én itt maradok egyedül, sebzett szívemmel.

Elfojtom bánatom, mert a borús égen át is rád találok,

hiszen szárnyak nélkül is nálad járok.

Képzeletem korlátlan hatalma által,

végzek a távolságot tartó világgal.

Szállok hozzád, mint a hírvivő fellegek,

csak gondolj rám, és én már is ott leszek.

Ott leszek, ha majd a felhőket nézed,

mert üzenetem elárulja, mennyire szeretlek téged.

Gyöngybetűkkel van a felhőkre festve,

hogy nem élhetek másként tovább, csak téged szeretve.

 

 

Egy esős, álmos vasárnap hangulat 2001-07-23

 

Egész éjjel szerettelek, egész nap szeretlek,

minden perc pillanatában, téged kereslek.

Sűrű, kövér cseppekkel hull alá az álmos eső,

nyújtózik az ébredő táj, mint egy kifáradt szerető.

 

Nyújtózom én is, álmosan, merengve,

hajnali homályban, utánad esengve.

Elnyeli létem a műszak egyhangú fogsága, 

s elveszik benne testem szabadsága

 

Szemem nem láthat, testem nem érinthet,

még is téged nézlek, még is érinthetlek.

Mert lelkem szabadságával, ott lehetek veled,

Csókolhatom a szád, érinthetem a kezed.

 

 

Mesél a szél 2001-07-13

 

Hallgasd mit mesél a suhogó szél,

talán meghallod, miket beszél.

Vágyakat kerget a kavargó érzelem,

mert ez az érzés az igazi szerelem.

Szívembe hatol, a lelkemet tépi,

bármibe kerül is, nekem megéri.

Fúj, fúj a szél, és én csak hallgatom,

mért vágyom rád, magam sem tudom.

Talán a suhogás majd elmeséli,

szívem-szívedet miért reméli.

Magamhoz ölelem a pillanatokat,

a perc úgy is hamar elszalad,

talán a szél is elnémul majd,

és csak az érzés marad.

 

 

Égi barátaimhoz 2001-07-25

 

Drága kis madarak, mostan jól figyeljetek,

had beszélek rögvest veletek.

Gyakoroljátok nótátokat a legszebb szólamokra,

mert nagy szükségem lesz pompás hangotokra.

Ma érkezik epekedve várt kedvesem,

szeretném, ha elénekelnétek neki, mennyire szeretem.

Ó kis barátaim, oly nagy az én boldogságom,

hőn imádott kedvesemet, nemsokára karomba zárom.

Daloljatok, csak daloljatok! Ne törődjetek most mással,

csengjen hangotok szépsége, számlálatlan ráadással.

Énekeljétek el, mennyire nagyon szeretem,

s, hogy neki szentelem az egész életem.

Az sem baj, ha a végére berekedtek,

de most szívből daloljatok, ha engem barátként szerettek.

Meglátjátok, a jó Isten megfizet nektek ezért,

áldásban részesültök majd, minden egyes szólamért.

Mert, ha az égiek által rendelt szerelemről énekeltek,

ti magatok is boldogságra leltek.

Ez az élet törvénye, jóért, jót cserébe,

vessétek hát bele magatokat az éneklésbe.

Mestermű szólamú hangotok által, csodás dallamok szülessenek,

és kik hallják azt, azok mind beleszeressenek.

De bárki is hallja, az csak a kedvesemnek szóljon,

szívében szerelmes boldogságot varázsoljon.

Tudom, talán túl sok amit kérek,

de, ha igazi barátaim vagytok, akkor talán ennyit megérek.

 

 

Nálam jártál 2001-07-27

 

Úgy érkeztél, mint az ismeretlenség ködéből kilépő tiszta fény,

értelmet adtál az időnek, és beteljesült minden remény.

Megtöltötted ragyogással szürke kis szobámat,

boldogsággal ajándékozva minden órámat.

Elgyötört testem, szerető karod ölelésében talált oltalomra,

riadt szívem verése, szereteted melegében, békés nyugalomra.

 

 

Perzselő létem 2001-07-27

 

Hiányod súlya betölti a szoba csendjét,

felperzselve a lét elemi rendjét.

Az idő ismét ólomlábakon lépdel,

szólongatom a jelent, hogy ami rossz,

azt azonnal tépje széjjel.

Mint tested bársonya érintett,

úgy érinti ajkam a magány zamata,

fekszem az ágyban és érzem,

minden sejtemet átjárja bőröd illata.

Nézem a falakat és bútorokat,

érzem milyen sivár lett minden,

legszívesebben futnék, menekülnék el innen.

Nem tudom még hová, csak innen el,

hogy ne kelljen szembesülnöm, perzselő létemmel.

 

 

Testem sóvárog 2001-07-29

 

Álmos vagyok és fáradt,

de lelkem súlytalan örömével boldog,

mert nálad járhat.

Csak testem sóvárog, mert neki nem lehet.

Bármennyire is szeretné,

ő nem mehet.

 

 

Így szeretnélek 2001-07-29

 

Szeretnél szállni, mint egy madár,

mely kiterített szárnyakkal a fellegekben jár.

Reggel odaröpülnék ablakodhoz

és dalommal köszöntenélek,

madárként így szeretnélek.

 

 

Ha elcseréled velem 2001-07-29

 

Add a szíved, s megkapod szívemet,

beteljesítve ezzel életemet.

Álomból valóság lehet,

ha elcseréled velem szívedet.

 

 

Álmodj velem 2001-07-30

 

Hízó testű, holdsarlójú nyári éjjel,

álmodj velem, szerelmes szenvedéllyel.

Ringasson törődésem, mellyel vágyaid szolgálom,

s álmod legyen, a legszebb álom.

 

 

Gazdaggá tettél 2001-07-31

 

Szeress kedves, szeress engem nagyon,

hiszen nekem szerelmed a mindent jelentő vagyon.

Gazdaggá tettél szíved szeretetével,

had tegyelek én is azzá, érzelmeim melegével.

 

 

Értelmem 2001-08-10

 

Okos voltam, de nem volt értelmem,

míg meg nem leltelek téged, szerelmem.

Te vagy az értelme minden pillanatomnak,

te vagy sorsa, sorsomnak.

 

 

Soha nem nyugodhat 2001-08-13

 

Egyre csordultabb étvággyal harapja szét az este a fényeket,

a tájból az éjbe emésztve a látható képeket.

Mindent elemészt mérhetetlenül nagy sötétségével,

álmot borítva a világra, az éj seregével.

Minden szunnyad, minden alszik,

csak az irántad érzett szerelmem nem csitulhat,

mert ez az égető érzés, soha nem nyugodhat.

 

 

Hullócsillag 2001-08-13

 

Egy hullócsillag fénye hanyatlott le az égen,

én is így buktam el, valamikor régen.

De a sors visszaadta fényem, megújult ragyogásom,

hiszen te lettél minden boldogságom.

 

 

Neked adom a szépséget 2001-08-21

 

Szemedbe néztem, és azonnal rabja lettem,

szívedbe láttam, és egyből bele szerettem.

Elvarázsolt vakítóan tiszta lényed,

örök üdvösség kapuja, minden lelki fényed.

 

Nyomorúságos életemből elűzted a sötétséget,

kiszabadítva porhüvelyemből a szépséget.

Neked adom hát-e szépség valamennyi formáját,

így köszönve meg, boldogságom minden óráját.

 

 

Tudom mit jelent a szó 2001-08-22

 

Nem vagyok gyakorlott a széptevésben,

talán az írás sem kenyerem,

de tudom mit jelent a szó.

Szeretem!

Szeretem őt,

kit mellém rendelt a felsőbbrendű akarat,

s kitárom előtte szívemet,

mintha az lenne, egy élő lerakat.

Minden dobbanását neki szentelem,

mert tudom mit jelent a szó.

Szeretem!

 

 

Rátalálhatsz a szívemre 2001-08-22

 

Felgördül a függöny az élet színpadán,

előtűnik a világ díszlete a hajnal óráján.

Felfedezőútra indulnak a korai fények,

mint távoli bolygóról érkező ismeretlen lények.

Áthatolnak a házak ablakán, rátelepednek az emberekre,

így találnak a legszebb fények szépségedre.

Simogató melegséggel köszöntenek reggel alkalmából,

minden jót kívánva neked a világból.

Becéző mozdulataik fényében ráismerhetsz a kezemre,

melegségük hevében rátalálhatsz a szívemre.

 

 

Nézz az égre 2001-08-24

 

Az éj, vállára emelte zsákját, földre borítva belőle a sötétséget,

tartalmával betemetve mindent, eltakarva a fényességet.

Semmi nem maradt, mi nappal volt látható,

mérhetetlen terjedelme, nem volt áthatolható.

 

De akkor, hirtelen, lángra kapott a vágyakozó érzelem,

és az égen, fényes örömtüzeket gyújtott a szerelem.

Ha felnézel az égre, te is láthatod e fényeket,

szerelmem tüzében fogant, apró csillaglényeket.

 

Azért születtek, hogy ragyogva hirdessék, amit irántad érzek,

hogy tudd, az éj sötétjében is csak neked élek.

Ha az égre nézel, kiolvashatod a csillagokból mennyire szeretlek,

hogy magányos éji álmom alkalmával is téged kereslek.

 

Hiszem, hogy rád talál végtelenségbe nyúló szeretetem,

mert létem minden pillanatában kellesz nekem.

Ha tekinteted, a csillagfényes horizontra emeled,

szeretném, ha tudnád, én ott vagyok veled.

 

 

Hogy el ne feledhesd 2001-08-25

 

Légies könnyedséggel szálltak a hajnali fények,

mint szellemi síkon élő, súlytalan testű, földöntúli lények.

Ébredésem első gondolataival, én is e-képpen szállok,

szívem minden szeretetével nálad járok.

Csokorba szedett, harmatnedves fényekkel köszöntelek,

hogy el ne feledhesd, mennyire nagyon szeretlek.

 

 

Veled akarom 2001-08-25

 

Beköszöntött a titokzatos este időszaka,

a fénytelen világ sejtelmes korszaka.

Az apró árnyak hegyekké nőttek,

és az éj titkai, új terveket szőttek.

Nekem is van tervem,

bár azt nem titkolhatom,

hogy éjjelem és nappalom,

veled akarom.

 

 

Hogy örökre lelkedbe zárhasd 2001-08-26

 

Tudom jól,

ezer fogyatkozással rendelkezem.

Talán egyetlen erényem,

lüktető szívem.

Fogadd hát el tőlem,

szívem lüktetését,

hogy örökre lelkedbe zárhasd,

szerelmem létezését.

 

 

Örökre magadénak tudhatod 2001-08-26

 

Csak álmodj! Álmodj kedvesem.

Édes kincsem, imádott szerelmesem.

Én ott leszek veled, az éj sötétjében,

színes álmaid őrizve,

éj leplét öltve,

sötétségbe rejtőzve.

Mint borult égen a nap,

felhők rejtekében,

úgy leszek veled, az éj sötétjében.

Testem nem láthatod,

hangom nem hallhatod,

de szerelmemet és hűségemet,

örökre magadénak tudhatod.

 

 

Veled házasodom 2001-08-27

 

Túlcsorduló vágyaival kel életre az este,

örömittas násztáncban fürdik a teste.

Az éj árnyai csillagokkal házasodnak,

és a táncot lejtők, egyre sokasodnak.

Én is árny vagyok, s te vagy az én csillagom,

és, ha majd táncolhatok, veled házasodom.

 

 

Velem öleld magadhoz 2001-08-27

 

Az éj bebörtönzött fényeiről, leveszi a reggel a sötét lakatot,

hogy minden a nappalé legyen, mely a múló idővel neki adatott.

És a nappal boldogan öleli magához a szabaduló fényeket,

mint én szeretném, hogy velem öleld magadhoz a boldog életet.

 

 

Nálad kötök ki 2001-08-29

 

Ezen a fénytermésű, madárdalos augusztusi reggelen,

a hajnali derengés végre áttör az álomittas éjjelen.

Kövér húsú fűszálakon, érett harmatcseppek bújócskáznak,

bágyadt kis tócsa vízében, hangyák falevélen hajókáznak.

Magam is hajókázok, a gondolatok végelázhatatlan tengerén,

s nálad kötök ki újra meg újra, e magányos napnak reggelén.

 

 

Az idő teher nélküled 2001-09-04

 

Nehézsúlyú teherként cipelem a nélküled múló perceket,

mint ki cipel, ólomtáblákba vésett képeket.

Az idő súlya alatt roskadozva, a pillanatok fogságába zárva,

úgy élek, mint a kalitkába zárt madár, bánatra találva.

Összetörném a kalitkát, ledobnám a nehéz terheket,

szabadulnék testem fogságából, bár tudom, nem lehet.

Így hát cipelem tovább, létem sanyargatását,

hogy túlélhessem a pillanatok, nélküled múlását.

S, ha majd az idő, megszánja szenvedésem,

újra ölelő karodra talál ölelésem.

 

 

Meg van írva 2001-09-07

 

Tanulmányoztam a bölcs könyveket, hogy tudásra leljek,

hogy számtalan kérdésemre, magam megfeleljek.

Titkát kerestem az élet keletkezésének,

emberré válásunkat alkotó, fajunk eredetének.

Választ válasz után egymásra halmoztam,

és még is alig gyarapodtam.

Hiszen a tudás oly kimeríthetetlen rejtelem,

hogy, mindent tudni lehetetlen, ezt elismerem.

De, ha semmi mást nem is, egyvalamit biztosan tudok,

nélküled élni, én már nem akarok.

Nem csak nem akarok, de nem is tudok,

mert egész lényemmel tiéd vagyok.

Meg van írva azokban a bölcs könyvekben,

hogy mi egymásnak születtünk, ebben az életben.

 

 

Életem semmivé lenne 2001-09-08

 

Sebet szerzett az éj, a hajnal első sugarától,

élete semmivé lett, a győzedelmeskedő ragyogástól.

Ha nem szeretnél, az én életem is semmivé lenne,

mert semmi érték nem maradna benne.

Megsebezne a pillanat, és az elmúlás magával ragadna,

hiszen nélküled életem, tőlem mindent megtagadna.

 

 

Örömtüzek a szívemen 2001-09-09

 

Elment a nappal, magával vitte a világosságot,

meghagyva az éjnek a fénytelen boldogságot.

Mindent ural e tájékon a sötét öröm,

de, ha rád gondolok, azzal hatalmát még is megtöröm.

Mert tündöklésed áthatol a fénytelen éjjelen,

s lelked tiszta ragyogása, örömtüzeket gyújt szívemen.

 

 

Épp úgy kellesz nekem 2001-09-10

 

Megtetszett a holdnak az éjjel,

Beleszeretett, féktelenül vad szenvedéllyel.

Neki adta minden fényét, minden ragyogását,

így találta meg boldogságát.

Én is neked adom, a világon mindenem,

mert miképpen a holdnak az éjjel,

éppen úgy kellesz nekem.

 

 

Úgy kellesz nekem 2001-09-18

 

Az este békésen gyűjtögette az idő kosarába

a távozó napkorong szétdobált fényeit,

a sötétség magához ölelte a világot,

álomba temetve a nappal megfáradt lényeit.

Én a boldogságot öleltem magamhoz,

mert benned megtaláltam eltemetett álmaim,

szerelmed és szereteted mérhetetlensége,

beteljesítette epekedő vágyaim.

Te lettél a nappalom, te lettél az éjjelem,

te lettél a mindenem.

Mint fának a föld, mint fűnek a zöld,

úgy kellesz nekem.

 

 

Szeretlek téged 2001-09-19

 

A reggeli ragyogás óvatos, félénk léptekkel közeledett,

mint ki tilosban jár és bátorsága megereszkedett.

De aztán a horizontra érve, merészsége lassan erőre kapott,

átölelte a tájat aranyló fényeivel, ezer reményt adott.

 

Én is naponta kapok erőt, reményt és hitet a fényektől,

attól kezdve, hogy téged megkaptalak az élettől.

Más azóta minden reggel, nappal és éjjel,

mert szeretlek téged, féktelen, forró szenvedéllyel.

 

 

Virágod vagyok 2001-10-19

 

Én virág vagyok, útnak porából,

tavaszi fényeknek ölelő sugarától.

Érted szöktem büszke szárba,

testet növesztve poros ágyba.

 

Szirmom kitárul, illatom úszik,

zöldellő leveleimen napfény kúszik.

Fogd a testem szép csokorba,

ne hervadjak bele a porba.

 

Inkább legyek a vázád dísze,

mint e tájék silány része.

Hiszen érted nőttem, magasodtam,

hogy rám találsz majd, bizakodtam.

 

Neked adom minden virágom,

mert nekem te vagy a világom.

Fogadd hát el szeretettel,

s rendelkezzél életemmel.

 

 

Hogy lábaid elé rakhassam 2001-11-04

 

A bátorság országútján járva,

ismeretlen vidékre indulnak az estétől búcsúzó fények,

mint messzi honba induló,

új hazát kereső, honfoglaló magyar legények.

Ősi vággyal indulok neki én is,

az álmok titkokat rejtő, sejtelmes világának,

hogy lábaid elé rakhassam minden szerelmes álmát,

szívem dobbanásának.

 

 

Ha szárnyam lenne 2001-11-24

 

Ha szárnyam lenne,

mi könnyedén emelne,

mindig hozzád repítene,

szívemnek szerelme.

 

Repülnék hozzád

a felhők sűrűjében,

mint egy kismadár,

a boldogság szelében.

 

 

Vagyok 2001-11-24

 

Megszállottként írok,

mert az vagyok.

Féktelenül szeretlek,

mert az vagyok.

 

Ha magadénak érzel,

tiéd vagyok.

Ha rám gondolsz,

ott vagyok.

 

 

A világ nekem adott 2001-11-30

 

Hosszú útra indult a nap,

az érkező reggel sehol sem találta,

a kövér nyirkos ködtakaró,

a tájat szürkeségbe bugyolálta.

 

Én sem találtalak sehol,

míg az a nyári nap fel nem ragyogott,

de aztán eloszlott életem szürkesége,

mert a világ nekem adott.

 

 

Neked adom 2001-12-21

 

Neked adom az éjszaka nyugalmát,

hogy szép legyen az álmod,

és szeretetem féltve őriz majd,

míg te álomország útját járod.

 

Neked adom az éjszaka csendjét,

hogy szívem lüktetése becézgessen

és, hogy minden dobbanásával,

meleg érzelmekkel szeressen.

 

Neked adom a csillagok ragyogását,

hogy utadon az égi fények kísérjenek

és, hogy bármerre is jársz,

előled az éj sötét árnyai, mind kitérjenek.

 

Neked adom a hold ezüst mosolyát,

hogy kedvessége jókedvre derítsen,

és, hogy boldogságról álmodván,

minden álmod hozzám repítsen.

 

Neked adom a reggel frissességét,

hogy előtted egy csodás nap álljon,

és, hogy e csodás napon, amint álmodtad,

minden álmod valóra váljon.

 

 

Áldott legyen a nyilatkozata 2002-04-04

 

Ki írta meg és mikor,

hogy te az enyém leszel?

Ki az ki tudta már előre,

hogy te majd boldoggá teszel?

 

Ez talán a sors keze volt,

de lehet, hogy Isten akarata.

Ám bárhogy is van,

áldott legyen nyilatkozata.

 

 

Lánykérés 2002-01-04

 

Madár leszek,

ha leszel a fának ága.

Harmat leszek,

ha leszel a mezőnek virága.

 

Árnyék leszek,

ha leszel a fényességem.

Férjed leszek,

ha leszel a feleségem.

 

 

Kereslek 2002-02-01

 

Kereslek a reggel tiszta fényében,

és az elfedő esti félhomályban,

mert nélküled üres lenne létem,

ebben a zajongva rohanó világban.

 

Kereslek a rózsaszín álmokban,

és az ébrenlétek minden pillanatában,

mert, ha nem lennél enyém,

szívem megszakadna bánatában.

 

 

Széppé tettél 2002—02-11

 

Az álmom voltál,

az életem lettél,

ahogy hozzám szóltál,

ahogy belém szerettél.

 

És az álmom maradtál,

és a mindenem lettél,

ahogy csókot adtál,

ahogy széppé tettél.

 

 

Hallgatom 2002-02-13

 

Hallgatom az alázatos csendet,

keresem benne az értelmet, a rendet.

Hallgatom a szótlan hangokat,

lelkemben éledő apró lélekharangokat.

Hallgatom a szívem dobbanását,

vérem pirosának lüktető zakatolását.

Hallgatom mit mond az értelmem,

hogyan szolgálhatnálak téged, szerelmem.

 

 

Tűzliliom 2002-02-20

 

Hatalmas tűzliliom nyílik lelkemen,

melyet vágyaim táplálnak, féktelenül szerelmesen.

Érzelmeimből szökött szárba nyíló virágom,

mert nekem te lettél minden boldogságom.

 

 

Mintha 2002-02-22

 

Az éji árnyékok egybemosódtak,

mintha szerelmes szívek ölelkeznének.

A sötétségben csillagok sodródtak,

mintha egymáshoz igyekeznének.

 

Szél dalolt az éj örök csendjében,

mintha szerelmes dalt énekelne.

Szívem nagyokat dobbant ütemében,

mintha vágyaid szavára felelne.

 

Csillag hullt alá az éjben,

mintha az Isten ajándékot szórna,

és én úgy néztem e csillagot a sötétben,

mintha az már az enyém volna.

 

Másnap e csillag hozzám sodródott,

mintha előre így lett volna rendelkezve.

vágyaid üzenete nálam olvasódott,

mintha szíved hozzám igyekezne.

 

 

Hűségesen 2002-02-25

 

Valahol a szürke fellegek mögött,

minden rejtélyre fény derül,

ha létem átszáll a világ fölött,

lelkem új életbe kerül.

 

Talán Istennel is találkozom,

ha ő valóban létezik,

ma még ezt nem tudhatom,

bár ezt sokan hiszik.

 

Biztos csak abban lehetek:

véges mértékű életem,

mert bár élni szeretek,

napjaim fogyatkozva viselhetem.

 

Lassan testem is elkopik,

épp úgy, mint tárgyaim,

csak szerelmem nem változik,

mert azzal elárulnám álmaim.

 

 

Ketten előre 200-03-05

 

Add a kezed és jöjj velem,

az eljövendő napok felé,

hiszen te vagy az én felem,

egyik a másik mellé.

 

Ketten vagyunk mi egy pár,

te meg én,

mint az árnyék és a fény,

hajnali bíbor üzenetén.

 

 

Magadnak tanítottál 2002-03-21

 

Szerelemre tanítottál,

pedig azt hittem tudok szeretni.

Kedvesednek szólítottál,

és én azóta sem tudom feledni.

 

 

A vén rigó dala 2002-03-22

 

Trillát zeng a vén rigó,

hogy veled élni jó.

Messzire csendül a hangja,

szerelmemnek hirdető harangja.

Rázendít újra meg újra,

a tavaszt lángra gyújtva.

Elöntve e tüzes érzést a tájon,

fenn dalol a magas ágon.

Hallgatják azt kicsik, s vének,

mily szerelmes ez az ének.

Hej, vén rigó, de szeretlek,

hírmondója szerelmemnek.

Dalold hát el kedvesemnek,

hogy értelme lett életemnek.

Trillázd el mire nincsen szó,

hogy őt szeretni mennyire jó.

 

 

Fogadalom 2002-03-27

 

 

Szép szavak helyett,

szívem dobbanásával fogadom,

hogy boldogságod,

féltő gonddal vigyázom.

 

Nyújtsd hát kezed,

és én többé el nem engedem,

mert míg e földön élek,

te kellesz nekem.

 

Hallgasd a szívem,

mindent elmond helyettem,

nem kell, hogy szólj,

csak maradj mellettem.

 

 

Betegségem a szerelem 2002-04-26

 

Betegségem a szerelem,

gyönyört sóvárgó kórjába estem,

vágyak tüze éget,

perzselőn izzik tőle testem.

 

Betegségem a szerelem,

ölelő karod betegágyam,

csókod íze orvosságom,

s csak ettől csillapulhat lázam.

 

Betegségem a szerelem,

melynek kórképe te vagy,

és, ha nem törődsz velem,

kómába esem, szívem is kihagy.

 

Betegségem a szerelem,

és tudom, reménytelen vagyok,

hiszen túlélő csak úgy lehetek,

ha általad beteg maradhatok.

 

 

Társammá tettelek 2002-07-23

 

Mint egy árva veréb a hómezőn,

oly magányos volt lelkem,

de aztán megismertelek,

és társammá tett szerelmem.

 

 

 

Elhalasztott mozdulatok 2002-08-19

 

Félretett mozdulataimmal is szeretlek,

melyeket elhalasztok további időkre,

hogy ne zúduljon rád,

szeretetem mérhetetlensége.

 

Homlokom mögé rejtem,

a tér nélküli határtalanságot,

hogy te elviselhesd,

e végtelenül nagy valóságot.

 

 

 

Tiéd a sorsom 2002-09-01

 

Szívemben hordoztam sorsomat,

míg a szívem neked nem adtam,

de aztán te lettél a sorsom,

azzal, hogy hűséget fogadtam.

 

Hát most tetteim ítélnek felettem,

melyek érzéseimből fakadnak,

és, ha hiszel bennük,

tartsd meg sorsomat önmagadnak.

 

 

 

Már a vérem vagy 2002-09-05

 

Testvére vagy a véremnek,

kiben rokonságra leltem,

hát ezután légy a családom,

és maradj mindig mellettem.

 

Életem csak egy pillanat,

de e pillanatot neked adom,

mert, hogy a vérem vagy,

nem tagadhatom.

 

 

 

Köszönöm 2002.09.17.

 

Ajkad a forrásom,

tested a kenyerem,

s dobbanó szíved,

mint nyitott tenyerem.

 

Szemed a csillagom,

hangod az örömöm,

s, hogy létezel,

szívből köszönöm.

 

 

 

Oltalmadba 2002.10.13

 

Kalandor szél fújja arcom,

eső szitál a szemembe,

megmarkolom a pillanatot,

és semmi sincs kezembe.

 

Csak tekerek előre,

bele a sötét éjszakába,

hozzád hajtanak vágyaim,

karodnak oltalmába.

 

 

 

Az én országom 2002.10.24

 

Beteg volt a szívem,

csalódásoktól sebezve,

magányos hajós voltam,

az élet tengerén evezve.

 

Sok földrészt bejártam,

de egyik sem volt országom,

s, mint a magányos sirály,

úgy kerestem boldogságom.

 

Végül kikötöttem nálad,

lélekvesztőmet a habokba temetve,

mert benned országomra leltem,

szigetvilágodba szeretve.

 

 

 

Elhagyatottan 2002.11.06

 

Szerelmet zenél a tücsök,

fájón hegedül,

elmúlt a nyár,

és ő itt maradt egyedül.

 

 

 

A szűz sírjánál 2002.11.06

 

Sírhanton szomorúfűz,

alatta fekszik a néma szűz.

Úgy halt meg, mint sokan mások,

megölték a sóvár álmok.

Kit szeretett, még csak rá sem nézett,

s ő tudta jól, hogy e férfi lesz számára a végzet.

 

 

 

Hajnali elvállás 2002.11.11

 

Hajnalt rikolt az áruló kakas,

ki szerelmünk gyönyörére tör,

az elszakadás feszületével,

minden mozdulatot elgyötör.

 

Az éhező pillanatok ölelése,

porhüvelyünk húsába tép,

és reszketeg csókjaink ízével,

eloszlik az álomkép.

 

 

 

Eszembe jutottál 2002.11.14

 

Megsértett a lámpa fénye,

hát elvettem tőle az áramot,

inkább néztem a hold ragyogását,

ahogyan szolgálja a fenti államot.

 

Az égen felzokogott egy bagoly,

ki magányában párját siratta,

te jutottál eszembe róla,

s nem tudtam aludni miatta.

 

 

 

Jövőkép 2002.12.03

 

Széthúzott függönyöd rojtjai között,

ha tekinteted az utca képére emeled,

lábaid elé hever a nyüzsgő forgatag,

s a tavaszi napsugár melengeti szívedet.

 

Az vagy te, ki hinni bátor,

hogy a látottakban szerelmed megleled,

és már a jövő képe is felsejlik előtted,

amelyben majd találkozom veled.

 

 

 

Engem szeress 2002.12.03

 

Ha ágyadba bújva léted elcsitul,

felejtsd el mindazt, ami fáj,

feletted majd tiszta csillagok ragyognak,

hogy égi boldogságra találj.

 

Sötét felhőt és bánatot,

bezárt ajtódon kívülre rekessz,

és, ha eljő a hajnal,

akkor is csak engem szeress.

 

 

 

Karjaidban 2002.12.12

 

Megpihenek karod ölelésében,

mint fáradt gyermek az anyja ölében,

bár szép szavakra nem találok,

kitörő vágyaim hevében.

 

A pillanat, mint egy süllyedő naszád,

és ajkamat egyetlen hang sem hagyja el,

de csókba lehelt szerelmedre,

minden szépséges érzésem felel.

 

 

 

Esti hangulat 2002.12.14

 

Sötétpej vadlován érkezik a honfoglaló este,

a győzedelmes sereggé növekedett éji csillagokkal,

gyönyörtelten bámulom e magasztos égi hódítót,

s lelkem játékba kezd a vágyakozó gondolatokkal.

 

Mámoros életérzéssel gondolok domború kebledre,

mint fakó őszi virág élete tavaszára,

és a bálványos idő bódulatában sem vágyom másra,

csak forró csókjaid szívemnek szánt vigaszára.

 

 

 

A parasztfiú reménytelen szerelme 2002.12.16

 

Sírdogál a nádsíp a parasztfiú kezében,

sötét felhők gyülekeznek a szennyes égen,

új nyomort szerzett magának a nyárban,

ahogyan rajtakapta magát a szerelmességen.

 

Beleszeretett a földesúr lányába,

mint első tavaszán a felhők illatába,

vágy cibálta lélekkel fújja a dalt,

míg beleszenderül a kék sötét homályba.

 

Szépségvert szemmel álmodik,

s álmában már nem kell fülének az ének,

mert akkor az övé a lány,

és életörömei a magasságos égig érnek.

 

De, ha eljő a hajnalbíbor ragyogása,

szétoszlanak semmivé váló örömei,

és hiba keres rokon hangot a nádsíp,

csak magányosan hullnak sóvár könnyei.

 

 

 

Békaszerelem 2002.12.16

 

Szerelmes békaifjú brekeg,

a mélyillatú tavirózsák tövében,

vágyakba rántó pillantással keresve kedvesét,

a hűs víz andalító rejtekében.

 

A tó tükréről visszacsillan a szivárvány,

mint a bontakozó szerelem égi tüneménye,

és a lehámló fények alatt,

tovabrekeg a beteljesülés reménye.

 

 

 

Gondolok rád 2002.12.17

 

Eldajkált érzésekkel gondolok rád,

végtelenbe lendülő szívdobbanásaimmal,

és jövőbeszabadult vágyaim hevében,

elárasztalak meghasonulásaimmal.

 

Ölelni vágyással gondolok rád,

bánatbörtönöm cellájából szabadulva,

csüngve pirosló ajkad ízein,

eggyé békült életünkkel azonosulva.

 

 

 

Az öreg cigány bánata 2002.12.27

 

Meleg trágya szagát árasztja a föld,

a nyár bólogató kalászokkal integet,

jóllakott túzok ficánkol a barázdában,

testébe mosakodva a porfelleget.

 

Az öreg cigány a faluvégen,

az elnyűtt nótát muzsikálja,

rég elhagyta szeretője,

de ő még mindig visszavárja.

 

Részeges öröksége ez a szerelemnek,

ölelő asszonykézre vágyva,

a butykos szájára csókolva a szerelmet,

nyarában egyedül tivornyázva.

 

Megint alaposan leitta magát,

és most elterül a magasra nőtt dudvában,

bánatkertészként művelve a semmit,

az egyedüllét bánatában.

 

Feledné, ami rég volt,

csitítgatván magában a hangokat,

de mindig megsajdul a szíve,

ha turbékolni látja a galambokat.

 

Forró haragja emészti a napnak,

az alkoholmámoros vágyak vonagló révületében,

míg a sóhajok ezüstje,

darabokra nem törik szívében.

 

 

 

Megállíthatatlanul 2002.12.30

 

Örömszekéren rohantak a múló percek,

ahogyan rám tekintettél mosolytetováló pillantásoddal,

elmémből kihullott a dicsőített értelem,

midőn egyesültem csókjaidat magasztaló sóhajtásaiddal.

 

Vércsevággyal csapott le rám az érzés,

hogy te vagy az, kiben újraéled nagy hitem,

és tántorgó mámorral szívtam magamba bőröd illatát,

tudván, hogy nem állíthat meg semmisem.

 

 

 

Szerelmes ébredés 2002.12.31

 

Összeálmodott kívánalmakkal ébredtem,

s te ott feküdtél mellettem.

Némaságba bújtatott szavakkal érintettelek,

nem szóltam, csak szerettelek.

 

Csodáltam égbe nyíló tekinteted,

vágyaim pamlagjára vonva testedet.

Mosolycsókjaiddal oltottam szomjamat,

nőölelő férfiassággal szerelmetesítve magamat.

 

 

 

Beléd szerettem 2003.01.07

 

Derűs sugarakkal derengett a visszatérő reggel,

a ragyogás felvezényelte a fütyörészést a madaraknak a fára,

megvigasztalódott kenyérkeresetével ébredezett a napkorong,

a fények elszeretett mosolyával gondolva minden egyes sugarára.

 

Én csak álltam az elballagó pillanatok mozgólépcsőjén,

és összefoldozott világnézetem útjait hozzád vezettem,

számba csókolva éreztem a kósza gondolatok ízét,

ahogyan az elballagó pillanatok reggelében beléd szerettem.

 

 

 

A vándor 2003.03.03

 

Fürkészőn tekintett körül a kócos fejű vándor a keresztútnál,

hajzuhatagának széthúzott függönye mögül leskelődve,

a meggyűlölt álmok éjszakájának keserűségében indult útra,

szétkacagott könnyelműségének málladozó romjaitól terhelődve.

 

Szélmadár motozott a vadrózsabokor tüskés ágai közé rekedve,

így hát fázósan húzta össze magán a kopott kabátot,

a bús sóvárgás lélekszaggató erőpróbájával tusakodott,

hátrahagyva a hűtlen szerelmet adó, hazug világot.

 

Magányos volt és csalódott, mint a kitagadott égitest lámpásának fényei,

pedig a hold ezüstragyogású fénytörésében maga előtt látta a boldogságot,

tanácstalanságában futó gondolatainak összekeveredett impulzusait rendezgette,

hátha megleli bennük a helyes útmutatóul szolgáló tanúságot.

 

Aztán gondolt egyet és a megszegényedett égbolt szürkeségében egyenesen ment tovább,

az elbillegő fellegek mozdulatainak koordinátarendszerét követve,

cifrálkodó emlékképeinek filmtekercséből kockákat vagdosott ki,

szíve bánatát a feledés nehéz sírkövének lágy ívei alá temetve.

 

Tudta már jól, hogyan fog élni az új világban ahová megérkezik,

hogy ezután nem adja könnyelműen szívét és bizalmasságát,

és az ébredő reggel forgalom ittas úttestének testvériségét keresve,

elszántan lépdelt, hogy mielőbb megtalálja elveszejtett boldogságát.

 

 

 

Tragikus végű szerelem 2003.03.31

 

Megbántott szemmel könnyezte át az éjszakát,

akit szeretett az is elhagyta,

riasztó fényű tekintettel ragyogtak a csillagok,

és neki majd meg szakadt a szíve miatta.

 

Annyi évet verekedtek át együtt,

mostanra még a gyerekek is felnőttek,

és a férje mégis elhagyta,

vele már a holnapok sem törődnek.

 

Egy harminc éves nőhöz költözött,

közös álmaik lepedőjét magával rántva,

és ő itt maradt túl az ötvenen,

az éjszakai gyötrelmek magányába zárva.

 

Szívtépően sóhajtott fel benne a csalódottság,

hogy egész lelke tartalmával belezokogott,

hiába éltek meg annyi közös évet,

a nagy szerelem végül nagy bánatot okozott.

 

Úgy érezte már nincs helye a világban,

hiszen a szívdobbanásaiból is kifosztották,

megzavarodott feje kiűzte az utcára,

ahol a robogó autók a vérét ontották.

 

 

 

Különös reggel 2003.04.02

 

Szemembe fröccsentek a hajnali napsugarak,

ahogyan ráébredtem az Istenadta világra,

meggazdagítottak az aranyló fénykoszorúk,

szabadon ismerve az égi jóságra.

 

Kitárult előttem az emberi élet szépséges palettája,

hiszen szívdobbanásaid része lettem,

és az életrajzomat körülszínezte a remények csodája,

a fennkölt reggelen, melyen beléd szerettem.

 

 

 

Társul szegődtem 2003.04.03

 

Társul szegődtem szíved zörejéhez,

hogy egyesítsük a testi zajokat,

sebzett lelkem rokonára leltem,

megosztva ezután az emberi bajokat.

 

Társul szegődtem felnövekvő álmaidhoz,

hogy megédesítsem az idő múlását,

és a röpke órák összekapaszkodó fellegében,

oltalmazzam szíved minden dobbanását.

 

 

 

Egy éppen olyan hajnal 2003.04.04

 

Vörös tűznyelvekben ég a nyári hajnal,

lángra gyújtva a felhők csipkefüggönyét,

belekapaszkodik a világosság a reggelbe,

ledobva magáról az álmok öntudatlan közönyét.

 

Az azúrkékre váltó égi mezők rónái alatt,

visszamutogatja magát a világ képe a víztükörről,

szelíd galambok szállnak a dombok felett,

kikapaszkodva a gravitáció által bezárt körből.

 

Súlyos harmatcseppek csillognak a vastag fűszálakon,

mint nehéz gyöngyök egy méregdrága nyakéken,

édes illatú rózsák nyílnak a formakeresésbe,

és a pirkadó hajnal beleszeret a színtiszta lepkékbe.

 

Én is éppen így szerettem beléd,

az élet számtalan csodájával nemesített pillanatban,

és amíg csak lesz a földön reggel,

őrzöm kincseim minden szívdobbanatban.

 

 

 

Egy átkínlódott éjszaka után 2003.04.17

 

Sebeket téptek szívem lüktető izomkötegeibe a pillanatok,

pedig bensőmben Adonisz hős pajzsát viseltem,

hiába ragyogtak rám a tisztafényű égi csillagok,

a hold ezüstjében súlyos csalódások vérrögeit cipeltem.

 

Álomkerülő természettel hadakoztam az érzelmi kínokkal,

melyek vérmotorom eleven húsába martak,

a föld keblére hajtottam testem elnehezült terheit,

és a sötét fellegek égi vándorai sorra betakartak.

 

Fölém magasodtak az évszázados fák történelmi alakjai,

szívem túlütemezett dobbanásai felett őrt állva,

szegényes diadalmát ülte felettem a hűtlen szerelem,

de hallóidegeim már a túlélést keresték, a remény hangjaira találva.

 

Aztán mikor fellángolt a hajnal tüzesedő pírja,

öröm szikrákat szórt az értelmi felismerés,

hiszen a vágyálmok vetítővásznáról lepergett a méltatlanság,

és forró énekeket dalolva szállt felém a madártani elismerés.

 

Miért is lettem volna ostoba teremtmény,

ki oly nő után sír, aki őt meg sem érdemelte, 

megbölcselődött tartalommal érkeztem bele a reggelbe,

és tudatomat többé e szerelemnek még az emléke sem érdekelte.

 

 

 

Hirtelen szerelem 2003.04.25

 

Erőszakkerülő szándékkal adta fejét a szórakozásra,

elvegyülve a disco villózó fényeinek sugarában,

mesteri ügyességgel dobálta testét a zene ütemére,

míg egy látványos oázisra nem talált a táncolók forgatagában.

 

Mindennapos pillantásait félretéve,

ünnepélyes tekintetekkel nézett a lány szemébe,

felőrölve érzelmeivel a nemi vágyak nyugalmát,

ahogyan odaférkőzött pirosló ajkainak közelébe.

 

Veszett fájdalommal tört reá az érzés,

hogy ezt a szépséget, neki meg kell kapnia,

követte őt, hangokon, fényeken és termeken át,

míg csak meg nem sikerült szólítania.

 

Rögtön szerelmet is vallott neki,

hiszen amit érzett, csak ahhoz volt fogható,

de a lány kacérkodva nevetgélt rajta,

színészi képességekkel előadva, hogy ő nem hódítható.

 

Aztán végül mégis együtt léptek ki a szabadba,

összesimulva az álmatagon kacsintgató hold világánál,

de e szépségre akkor már egy autó várt,

a hajnalba csöndesedett utca néptelen sarkánál.

 

Sötét öltönyös alakok szálltak ki a járműből,

a lányt a fiútól erőszakkal elragadva,

és ő csak tántorogva tudott továbbmenni,

törött orral és bordákkal, a saját véréhez tapadva.

 

Nagy verést kapott akkor éjjel,

de a lányt azóta sem volt képes feledni,

bármerre megy, folyton csak őt keresi,

mert talán soha sem lesz képes mást szeretni.

 

 

 

 

Találkozás 2011.01.02. 5:59

 Az univerzumban két külön világ egyesült,

 mikor csillagképeink egymásra találtak,

 elhalódott lelkemben a bánat,

 mert szívhangjaink egy dallamot muzsikáltak.

 

 Szenvedéseim a múlt karjába löktem,

 legyőzve a magánypercek időmúlását,

 vigaszkeresőn bújva tested melegéhez,

 megtalálva benned szívemnek hasonulását.

 

 

Szemednek ragyogása 2010.12.27. 7:05

 

Lombrázó korszakukba léptek az erdei fák,

szélcsatornákba dobálva a viseletes lombkoronákat,

tudván, hogy új tavasz jő majd a borús őszre,

zöldellő uniformisba öltöztetve a fákat.

 

Sok van, mi változik folyton e világban,

ahogyan a természeti létnek, örök körforgása,

csak egy az, mi ugyanaz mindig,

szemednek tiszta fényű, őszinte ragyogása.

 

 

Én lettem az 2010.12.25. 23:06

 

Add nekem, lelkednek őszinte mosolyát,

és én becsülni fogom, arcodnak minden vonását.

Add nekem, nevetésed tiszta szólamú hangjait,

és én becsülni fogom, mint szívemnek dobbanásait.

 

Add nekem, melengető kezed bársonyos érintését,

és én becsülni fogom, testemnek szilaj hevülését.

Add nekem, boldogságperceid apró töredékét,

és én becsülni fogom, mint létem legféltettebb emlékét.

 

Hisz tudom jól, hogy tőlem ered boldogságod,

mert én lettem az, ki beteljesítette minden kívánságod.