Nyitány

Szerző: Miklósi Sándor
Nívódíjas költő

 Hazatérés 2000-04-30

 

Tömör kerékből szabadulva szalad a zakatolás,

mozdonynak sebességébe rejtett fürge robogás.

Távolságot elemésztő súlyos zajtömeg,

sínpáron ziháló forgó görgeteg.

 

Rajta ülök én is ezen a vázon,

mely átrohan a téli tájon.

Erőtlen napsugár nyújtózkodik a fémtetőn,

tavaszt várva, reményt éltetőn.

 

Integetnek a hólepte hegyek,

végre, én is haza megyek.

Mert ott a hazám, ahol a természet,

energiám ott újjá éled.

 

Tárt karokkal fogad a vidéki állomás,

havas földúton bősz kutyaugatás.

Végre, a fényes ablakon csendesen zörgetek,

édesanyám jön elém, szemei örömkönnyesek.

 

Izgatott keze reszketése kulccsal vesződik,

aztán a zár enged, s a kapu nyitódik.

Ott áll előttem az én jó anyám,

forró szeretete hevíti átfagyott porcikám.

 

Rögtön megélénkülnek a fahasábok lángjai,

az otthon melegének tűzpiros virágai.

Friss étel is kerül a terített asztalra,

midőn alig találunk az alkalomhoz illő szavakra.

 

Hiszen a szívnek szava, nehéz a beszédre,

szóképben való színes csevegésre.

Mert ezen érzés hangokra nem váltható,

csak lelki rezdüléssel, némán mondható.

 

S csak az értheti, ki érzi a szépet,

ki lelkével hallja e varázsos beszédet!

 

 

A szeretet 2000-05-13

 

Ne az öklöd mutasd, hanem emberséget!

A szeretetet válaszd, ne a kegyetlenséget.

Miért hinnéd, jobb kezet emelni, mint kezet nyújtani?

Miért akarnál mindenáron erősebbnek látszani?

A legnagyobb erő benned él, és ez a szereteted,

ha nagy akarsz lenni, ebben múld felül ellenfeled.

A szeretet ereje, erősebb a legkeményebb ökölnél,

ha nem létezne, akkor már te sem léteznél.

Ha nagy akarsz lenni a harcban, hát legyél nagy,

de, ha szeretet nélkül harcolsz, akkor te egy senki vagy.

 

 

Vidáman a szeretetről 2000-05—16

 

Kereskedő vagyok, szeretettel kereskedek,

mindig adok, mindig veszek.

Csak úgy adhatom nyereséggel, ha nem várok érte,

csak úgy vehetem haszonnal, ha nem kérnek érte.

 

 

Leborultok ti majd… 2001-01-09

 

Leborultok ti majd egykoron,

sírom domborulatánál,

ha megértitek milyen az,

ki a világnak szolgál.

 

Égi atyátok küldött közétek,

telve a világ szeretetével,

hogy az ő eszméit terjesszem

köztetek széjjel.

 

Ennek az eszmének élek,

de nektek szolgálok,

ha gúnyolva ki is nevettek,

még is emelt fővel járok.

 

Leborultok ti majd egykoron,

sírom domborulatánál,

ott ahol a ragyogás

tündöklőbb a napnál.

 

A szeretet fénye az,

mely élővé teszi a napot,

így teremtve néktek,

üdvözítő holnapot.

 

Csókoljátok meg fejfámat,

őrizzétek nevem,

mert értetek születtem,

s adtam életem.

 

Leborultok ti majd egykoron,

a végtelen szeretet oltáránál.

Leborultok ti majd egykoron,

tündöklőn fénylő sírhalmomnál.

 

 

Szeretem a… 2001-01-19

 

Szeretem a verses romantikát,

a csillagfénnyel világító tiszta éjszakát.

Szeretem a felkelő napot,

a meghitt pillanatokat és a hétköznapot.

Szeretem a szép nőket, a tiszta lelkeket,

a megfáradt öregeket és a gyermekeket.

Szeretem a családom, barátaim,

állandó küzdelmeim, írásaim.

Szeretem az eget és a földet,

a kéket és a zöldet.

Szeretek mindent, mi arra érdemes,

mert szeretet nélkül, élni nem érdemes. 

 

 

Szeretet 2001-02-17

 

Szakadt függöny, törött ablak,

itt nagyon szegények laknak.

De virág van az ablakban, virág a kertben,

mert itt szeretet lakik a szívekben.

Szeretet, mely nemessé teszi a szegénységet,

és a kopott otthonba beviszi a szépséget.

Szeretet, melytől a szegény is gazdag,

és aranyszálnak tűnik a gatyamadzag.

De mindegy is miből van és milyen,

hiszen a szeretet az ilyen.

 

 

Gyere oda 2001-04-01

 

Gyere oda ahová engem temettek,

mind oda jönnek majd, akik szerettek.

Gyere oda és nézd meg a sírom,

mind oda jönnek majd, akinek e sorokat írom.

 

Gyere oda és fejfámon húzd végig a kezed,

hogy még egyszer érezhessem szereteted.

Gyere oda és mond el, ha valamit eltitkoltál,

mond el, ha nem csak az enyém voltál.

 

 

Otthonod 2001-08-18

 

Ott van az otthonod, ahol szeretnek,

ahol az apró pillanatok is boldoggá tehetnek.

Egy hely, ahová szeretettel hazavárnak,

és a szerető karok ölelései, tested melegére találnak.

 

 

Ráismerhetsz szívem melegére 2001-08-21

 

A hajnal kitárja üvegesen csillogó ablakait,

behatolnak rajta a reggeli fények.

Harmatnedves köszöntő dallamokat ízlelgetnek

tollas testű élőlények.

Addig ízlelgetik, míg rá nem ismernek

jókívánságaim ízére,

s hangjukat hallva,

te is ráismerhetsz szívem melegére.

 

 

Nem palástolható 2001-08-23

 

Sötét árnyakat kelt életre az éj,

mint akinek a titkolózás örökölt szenvedély.

Eltakar mindent, mi nappal látható,

csak szívem szeretete nem palástolható.

Áthatol a sötétségen és a távolságon,

rád talál, bárhol is legyél e világon.

 

 

Teljesen élni 2001-11-15

 

Egymást követve jönnek az évszakok,

majd ahogy jöttek, sorban elvonulnak.

Van, hogy a nap tüze hevít,

máskor meg vastag hópelyhek hullnak.

 

Időről-időre, állandó változás minden,

változik a világ, s változnak az emberek.

Kiszolgált testű idősek halnak,

születnek reményekbe pólyált gyermekek.

 

Mint az évszakok lépdelő változása,

oly körforgás az emberi lét,

s benne mindig is az élet volt,

a lehető legnagyobb tét.

 

De élni csak az él teljesen,

ki mást magánál jobban tud szeretni,

és ki, ha másnak fáj,

akkor is tud sírni.

 

 

Az égre írom 2001-11-16

 

Eljön majd a nap,

amikor én már nem leszek.

Amikor majd a szülőföld anyagából,

súlyos köpönyeget veszek.

 

Testem ólmos fáradalmait,

átengedem az örök pihenésnek,

hogy lelkem szárnyán repülve

adózhassak a világ szeretetének.

 

Így én majd akkor is

midig ott leszek veletek,

és érzéseimnek meleg színeivel,

az égre írom drága nevetek.

 

 

Kikötök nálad 2001-12-04

 

Alattvalóként járulnak a fények

az ébredő reggel trónusához,

mint tengerre vágyó hajótestek úsznak,

folyók kitágult torkolatához.

 

Képzeletemmel gyakran hajózom én is,

vágyak és érzelmek tengerében,

s, ha lelkemmel kikötök nálad,

megmártózom szereteted melegében.

 

 

Aki igazán szeret 2001-12-05

 

Soha ne feledkezz meg róla,

ki az, aki igazán szeret,

mert, ha egyszer már nem lesz többé,

fájlalni fogsz minden múló percet.

 

Ha az élete lassan elenyészik,

és az égi jel magához szólítja,

életérzésednek minden rezdülése,

majd az ő szeretetét hiányolja.

 

 

Hazára leltem 2002-02-25

 

Messzi útról érkeztem,

hátrahagyva magányországot,

nálad hazára leltem,

megtalálva a boldogságot.

 

Szereteted lett az otthonom,

törődésed a szülőföldem,

és csak abban bízhatok,

majd jó hazafi válik belőlem.

 

 

Éppen úgy 2002-04-01

 

Ha a nappal estéből éjszakává érik,

szívemnek dobbanásai életed utolérik,

hogy szeretetem, féltve őrizze álmod,

éppen úgy, ahogyan azt vágyod

 

 

Csak ennyire 2002-05-04

 

Mint zúgó szél üvölt, a messzi fák között,

úgy tajtékzik az éhező vágy bennem.

Suhanó képzeletem soha utol nem érhetem,

mert nekem embernek kell lennem.

 

És, ha szállhatnék, ahogyan suhanó képzeletem,

ennél többre akkor sem vihetném,

hiszen, ha emberfeletti lehetnék is,

jobban a világot, akkor sem szerethetném.

 

 

Anyámnak 2002-07-16

 

Szíved alatt hordoztál,

aztán a karodba vettél,

ha olykor rossz is voltam,

te mindig szerettél.

 

És én lassan felnőttem,

de soha nem feledlek,

mert te az anyám vagy,

és én nagyon szeretlek.

 

 

 

Megörökítve 2002.12.25

 

A széttörött rögök alá temessetek majd,

elhalt vágyaim koporsójába zárva,

hol megbékélhetek az örök pillanatokkal,

mint magányosságával az árva.

 

Az életút végére érve,

összemosolygott szívdobbanásaimmal álmodom,

rímsorokba örökített érzéseimmel,

melyekben a világ szeretetét hordozom.

 

 

 

Megyek szereteted felé 2003.01.08

 

Örömbe lépő mozdulatokkal megyek feléd,

tiszta ruhába öltöztetve lelkemet,

meglovagolva az érzelmi hullámhosszokat,

ábrándképekbe örökítve emlékemet.

 

Nagynémaságú csendbe ölelődve megyek feléd,

elrejtve a felesleges hangokat,

elnyűhetetlen érzelmekkel kongatva,

az összecsendülő lélekharangokat.

 

Emberhágcsókon tiporva megyek feléd,

égre szállt vágyaim után járva,

és öntörődő törődéssel megyek feléd,

napvilági fényességedre találva.

 

 

 

Éji hazatérés a szülői házba 2003.02.01

 

Megtelt a hold a napnak fényével,

a csillagok ösvényeket barázdáltak a tejút mellett,

talpam alatt visszagördült a földforgás,

és én tovább mentem, mert mennem kellett.

 

Mosolyogva vakkantottak rám az éji kutyák,

békésen teljesítve a házőrzőséget,

lámpavilágok ragyogtak az ablakokban,

büszkén mutogatva az elektromos mezőséget.

 

Hazafelé igyekeztem a falusi éjben,

szerető kezét csókolni anyámnak,

hiszen a világot bejárva sem találtam,

oltalmazóbb nyugodalmát éjszakámnak.

 

 

 

Anyám mosolya 2003.02.16

 

Anyám bennem könnyű mosollyal álmodik,

anyai szeretetével nemesítve emlékeimet,

mindkét szülő helyett elém rakva a kenyeret,

gondosságával istápolva érzéseimet.

 

Szívemben él nehéz sorsa terhe,

melyet panaszok nélkül hordozott,

és fáj bennem a múlt,

melyben kettő helyett dolgozott.

 

Semmi sem volt könnyű,

és még csak meg sem könnyíthettem,

mert sorsom tévútra vitt,

ami ellen semmit sem tehettem.

 

De ma már biztosan tudom,

mi, mennyit ér az életben,

és mosolyát örökké viselni fogom,

míg dobbanás lakik testemben.

 

 

 

Megnövekedve 2003.08.28

 

Hozzád bújok boldogan,

szívem vigalmával nevetve,

árvaságom lábaid elé teszem,

életutad íveit követve.

 

Szeretetre tanít az ölelésed,

érzéseidtől megvagyonosodom,

és a békétől ami körülvesz,

önmagam fölé magasodom.

 

 

 

Élő csillag 2003.04.09

 

Élő csillag a két szép szemed,

melyeknek szikráit rám aggatod,

és a világba beledobbannak szívdobbanásaim,

ahogyan a lelkemet felbolygatod.

 

Élő csillag a két szép szemed,

melyek beragyogják szürke napjaim,

és, ha az éj csöndes léptei kísérnek,

ők akkor is őrzik álmaim.

 

Élő csillag a két szép szemed,

melyekbe folyton beleütközik tekintetem,

és, ha megmerülök fényeiben,

odaadódik önfeledt szeretetem.